Tragor Ignác (szerk.): Vác és határának hely- és ingatlannevei - Váci könyvek 22. (Vác, 1935)
Vác határának hely- és ingatlannevei
16 Vác és határának népcsaládhoz tartozó kelták, akiket a rómaiak galloknak, a görögök galatáknak hívtak, mint egységes nép jött Ázsiából és csak Európában szakadt törzsekre. Vitézségükkel fél Európát meghódították és műveltségükkel félezred éven át tartották hatalmukban. Veszedelmes ellenfelei voltak a rómaiaknak, akik végül is túlnyomó részben magukba olvasztották őket. Az ír szigeten, a skót hegyekben, Walesben és Bretagneban kegyetlen üldöztetésük ellenére is megtartották fajiságukat. Az angol hódítók embertelensége miatt nagyon sokan voltak kénytelenek elhagyni ősi hazájukat és kivándorolni az új világrészekbe. Az Észak Amerikai Egyesült Államok lakosságának a fele kelta származású, ma 27 millió. Írországban 4 millió, Angliában 2 millió, Ausztráliában 2 millió, Bretagneban néhány százezer ír és velszi származású ember él. Az ősi kelta nyelvet 4 millió ember beszéli még ma is. Az ókorban a kelták terjesztették a vaskori La Тёпе kultúrát Európában, a középkorban pedig ők mentették át a latin műveltséget. Nagy kultúrájuknak maradandó nyomait találjuk békés házi eszközeikben és az öldöklő fegyvereken egyaránt. De sokat örököltünk nyelvkincsükből is. Ők adtak nevet a Dunának, Budának, Győrnek, Ószőnynek és még több városunknak, így a mi Bangorunknak is, mely kétségbevonhatlanul telephelyük volt. A Muslay Bertalan hagyatékához tartozó és Szarnék Manó által bérelt Bangorról a szakember gyakorlott szeme első tekintetre felismeri, hogy hordott föld (terra facta). Ott és egyebütt is a környéken szántás és földforgatás alkalmával gyakran és nagy mennyiségben kerülnek felszínre őskori tárgyak. Csodálatos, hogy a nép a történelem hullámainak magas felcsapásai ellenére több mint két évezreden át megőrizte az eredeti kelta nevet. És itt szembe kell szállnunk dr. John Edward Lloyd hírneves történetíróval, a velszi egyetem tanárával, aki The History of Wales (Vélsz története) círhiű munkájában
