Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

X. Koppi Károly

88

X. KOPPI KÁROLY

tamásaiban foglaltatnak, akik a vérpadon kimúltak és így nem szembesíthetek.

Ezek után fölteszi azt a kérdést: lehetséges-e a vád alá helyezendő tanároknak a már elitéit felségsértőkkel való összeköttetéséből, vagy pedig további nyomozásokból oly bizonyítékokat nyerni, melyek bűnrészességöket a törvényszék előtt igazolhatják? Erre határozottan tagadólag felel.

A főherceg ezután szembeszáll azzal a felfogással, mely szerint előzetes vizsgálat és a vádak jogérvényes bebizonyítása nélkül, senkit sem szabad hivatalától elmozdítani, azért azt ajánlja, hogy a király gróf Törököt, Pillért, Koppit, Kreilt és Tichyt, mivel veszélyes elveik és nézeteik miatt nem képesek tanítványaikat jó erkölcsökre és engedelmességre oktatni, egy évi fizetésök utalványozásával bocsássa el. Ez előterjesztés alapján a király csakugyan elállott a vizsgálattól, az öt tanférfiút állásától megfosztotta, de szabályszerű nyugdíjukat utalványozta.*)

Koppi még itt is a rövidebbet húzta. Minthogy a helytartótanácsnak az volt a véleménye, hogy a kegyesrendieknek szerzetük szabályainál fogva tanitani kell, nyugdíjra nem jogosultak és ha azt mégis elnyerik, akkor az azt a kollégiumot illeti, amelyikben tartózkodnak. A kancellár tehát utalva a legfelsőbb elhatározásra, elismerte, hogy nyugdíjban keli őt részesíteni, de az évenkinti ötven forintban megállapított összegnek csak a felét utalta ki Koppinak, másik fele részét pedig annak a szerzetháznak, amelyben tartózkodott. (Helyt, felterj. 1795. 22932. sz. Udv. rend. 1795 december 14. 13844.)

Az ügyigazgatót, úgy látszik, nem elégítette ki ez az eredmény. Valószínűleg az ő sürgetésére történt, hogy a király utóbb kiutasította Koppit és Kreilt Buda és Pest területéről.**)

*) Az 1795 október 19-iki legfelsőbb kézirat.

**) Az 1795 december 13-iki legfelsőbb kézirat,