Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
VIII. Horányi Elek
1 VÁC AZ IRODALOMBAN 75 nosan vitatkozott. Ekkor aratott sikerének köszönhette, hogy Severinio Miklós, a nápolyi kegyestanítórend főnöke, meghívta őt Nápolyba a természettudományok tanítására. Ezt az állást azonban nem fogadta el, hanem tovább hallgatta Rómában — 1757—58-ban — a teológiát. Ez alkalommal több előkelő olasz tudós barátságát megnyerte. Mielőtt hazautazott volna, Nápolyba ment és onnan a Földközi-tengeren kiállott vihar után Florencbe, Pisába, Genuába és Turinba látogatott el. Majd Svájcon és Németalföldön keresztül Angolországba vitorlázott, végül 1758 végén hazatért. A rend 1759-ben Vácra küldte a gimnázium alsóbb osztályainak tanítására. Itt szentelték fel 1759 június 5-én miséspappá. Ez alkalommal rövid ideig működött körünkben. 1761-ben Nyitrára küldték a grammatikai osztályok tanárának, 1762-ben Kecskeméten találjuk. Ott írt Oratio pro arte poetica című munkája széles körben ismertté tette nevét és Tapolcsányi, a rend provinciálisa, titkárának választotta Azonban már 1764-ben ismét a tanítói pályára tért és Szegeden tanított. 1765-ben Kecskeméten, 1766-ban Magyaróváron, — hol a költészetet és ékesszólást adta elő, — végre 1767-ben beteljesült rég óhajtott vágya és a bölcselkedés tanára lett Vácon, hol Fassoni Literatus, Becaria Kér. János és Dalham Florianusnak munkáit fejtegette. Ekkor fordulópontra jutott életében és tudományos működésében, t. i. a külföldnek nemzetünk iránt tanúsított szemrehányásait, hogy a tudományokban járatlanok és hátramaradottak vagyunk, szívére vette és hogy megcáfolja, a hazai történelmet, különösen az irodalomtörténetet választotta tudományos kutatásainak tárgyává és elkészítette a Memoria Ungarorum című nagy munkájának tervét. E végből rendjétől szabadságot kért és kapott. 1769-től kezdve fölmentést nyert a tanítás alól, kizárólag irodalmi munkásságot fejtett ki és egyszerűen be volt osztva a váci házba. 1770-ben Velencébe utazott, ahol a nevezett munka előszavát [Prodromus] ki is adta. 1771 —74-ig Nyitrán, Tatán, Pesten, végül Budán élt visszavonultan és munkáI I
