Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

VI. A hanyatlás korának írói

64

VI. A HANYATLÁS KORÁNAK ÍRÓI

Többször tartott nagyobb szabású előadásokat a filozófia köréből az egyházmegyei papság és a vidéki előkelőségek előtt a püspök és káptalani tagok jelenlétében.

Évenkint kiadta az előadott Propositio-kat, szép értekezést írt az emberi cselekedetek tulajdonságairól s egy hosszabb tanulmányban fejtegette a filozófiai rendszereket.

E bölcseleti munkák ismeretes kérdésekkel foglalkoznak ugyan, de sok új és önálló gondolattal vannak fűszerezve s lépten-nyomon elárulják, hogy szerzőjük lépést tart a tudományok haladásával.

Mikor 1796-ban meghalt, pártfogója, Splényi váci püspök, emlékét egy kimerítő életrajzban örökítette meg.

Körülbelül ugyanebben az időben látogatott el József nádor Vácra és elismerőleg szólt a tiszteletére írt szép versekről. E költeményeknek, valamint az ünnepi beszédnek is Benyák volt a szerzője. Debrecenben és Trencsénben is tanított, majd több éven át mint nevelő működött. 1817 körül Selmecbányára ment aligazgatónak. Ott egyszersmind spirituális is volt és a magyar nyelvben adott oktatásokat. 1823-ban a kegyesrend legidősebbje lett s mint ilyent nemcsak rendtársai és jó barátai, hanem Selmecbánya összes polgárai őszinte örömmel üdvözölték. Ez alkalommal egy szép elegiát is adtak ki a tiszteletére. Jallosits András tanár írta. Lelkesülten énekli ebben:

Pesthinum, nec non Szegedinum, ac Vacia tellus,

Alba simul celebrat regia quantus eras !

Pulchra senectutis carpens nunc otia, laudem,

Quae propria est summis tempore, solus habes.

(Pestnek, Szegednek, Vácnak és Fehérvárnak lakói hirdetik mi valál! Most szép öregség és munka vidít s még a halál is irásközben fog elragadni. Te, kedves öreg, te lész tanúm, mily szép s mily kedves az öregség a becsületes munkában eltöltött férfikor után. Elegia honoribus reverendi ac eximii nec non clarissimi patris Bernardi Benyák . . . per Andreám Jallosits e S. P.)