Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

IV. XVI. százabeli írók

IV. FEJEZET.

XVI. századbeli írók.

Tinódi, Listius, Brcdaiics, Mosóczy, Erdősi-Sylvester.

Nemzeti irodalmunk harmadik korszakában, a reformáció korá-ban, melyet protestáns kor-nak is

......... neveznek, tűnik fel először a magyar költészetnek

akkor még nagyon borús egén városunk neve a törökmagyar harci események során Tinódi költeményeiben.

Tinódi Sebestyén az u. n. lantos költészetnek volt legkiválóbb képviselője. Tudvalevő, hogy a régi hegedősök helyét a XVI. század elején a lantosok foglalták el. Míg a hegedős az udvarnak énekelt, addig a lantos hadban járt, saját szemével nézte és látta a helyszínen a harcokat, melyeket a közvetlenség erejével írt le és így azoknak mintegy verses történetírója volt.

Tinódi még ifjú korában megtanult latinul, megismerkedett nehány klasszikussal, az énekkel és zenével, aztán akkori szokás szerint, vitézi életre adta magát. Harcolt a törökkel és balkezén súlyosan megsebesült. Le kellett mondania a hősi életről, de legalább énekelhetett róla. Alig volt eseménye a daliás életnek, mely iránt nem érdeklődött volna és amelyet nem szorzott versbe. Tizenkét esztendőnek volt a krónikása. Ez az 1540-től 1552-ig terjedő időszak igen változatos volt hazánk és városunk történetében egyaránt. Az ellenkirályok versengése és török ellen való küzdelme Vácot sem kímélte, sőt épen az események színterébe sodorta. 1540 október havában Vehls Lénárd császári tábornok szállotta meg, de 1541 március havában már visszafoglalta a János-párti Török Bálint. Ám Roggendorf Vilmos császári tábornok még az