Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

III. A XV. század írói

44

III. A XV. SZÁZAD ÍRÓI

Huszti József megállapítja, hogy Mátyás király haláláig sohasem szűnt meg a szándék, hogy Budán a firenzei platoni akadémia mását megvalósítsák.

Váradi Béla levelei között Huszti néhány Báthori Miklóshoz írtat is talált. Ezekben anyagi, hatalmi érdekről, véd- és dacszövetségről van szó a mindent elnyeléssel fenyegető anarchia közepette.

Székesegyházát és palotáját tudóshoz illő és művészi hajlamainak megfelelően Olaszoiszágból idehívott művészekkel és mesteremberekkel újra építtette és díszíttette. Költséget nem kiméit, hogy az épületek nagy lelkének méltó emlékei legyenek, — írja róla Galeotto Marzio, a magyar humanisták kitűnő történetírója. Majd így folytatja : Folyton arra ösztökélt, írjam meg Mátyás király életét, hogy a nagy király cselekedetei, melyek hazájának dicsőségére váltak, feledékenységbe ne menjenek. Nagyon megtetszett nekem háza népének méltósága és előkelősége is, mert házában szünet nélkül imádkoznak, tanulmányoznak, vagy lant kíséretében énekelnek, vagy tisztesen társalognak. Nincsen ott sohasem pihenés, vagy munkakerülés, vagy idővesztegetés. A várból gyakran elsétál kertjeiben, amelyeket ő maga keríttetett be és ékesített föl halastavakkal, s a kertekből ismét a várba, derék emberek állandó kíséretében. Magával viszi ilyenkor könyveit, úgy, hogy ez az útja is vitatkozásokkal telik el. Néha kocsin viteti ki magát a püspök, hogy megtekintse a napsütötte kellemes dombokon körben elterülő szőlőkertjeit és gyümölcsöseit és itt sem szűnik meg az olvasás és vitatkozás, úgy, hogy azt hihetné mindenki, hogy ezeket a bortermő, virágzó dombokat is Minerva és a Múzsák lakják és látogatják.

A szent életű püspök tudománykedvelése olyan nagy volt, hogy egy alkalommal, midőn az urak tanácsa a királyi palotában Mátyásra várakozott, nehogy idejét tétlenséggel és fecsegéssel kelljen téko-