Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIV. Vác a népszínművekben és a ponyván

XXIV. VÁC A NÉPSZÍNMŰVEKBEN ÉS A PONYVÁN

305

S szólt a szabó Kis Pál, más néven Pipis Pál : »Igyunk a voltakért, a szegény holtakért,

Nem is egyebekért.

Igyunk a kiveszett váci verebekért!«

»Halljuk a nótát is, fújd el koma, fújd el«

S a tudományával Pipis nem is bújt el,

Nagyot nyelt, majd egyet pöndörintve bajszán, Rezgő dudahangon így kezdte a pajzán :

»Vince váci püspök,

Hogy megvolt a früstök,

Kiült a szabadba Egy kis kerti padra.

Nehéz volt a feje,

Bólingatott vele.

S amint szépen szundikálna Egy veréb csak elkiáltjaj:

Csip, csip, váci Vince,

A templomnál jobb a pince.«

Felugrott a püspök,

Haragjában trüszkölt.

Parancsolja: Vácon Verebet ne lásson !

Egy veréb : egy dénár,

Mindenkinek kijár !

Száz arany kell ? nem sokalja,

Csakhogy többé azt ne hallja:

Csip, csip, váci Vince,

A templomnál jobb a pince.

Mezitlábos kölkök,

Hol csak veréb költött,

A sok csipasz csórét Mind süvegre szedték,

Palotába vitték,

Bő jutalmát vették.

20