Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIV. Vác a népszínművekben és a ponyván

302

VÁC AZ IRODALOMBAN

Csárdás: Nono, úgy mondjuk —

Márton: Rám bizonyították, hogy én raboltam meg a sárréti tiszttartót.

Csárdás: Kendre-e ?

Márton: Én rám.

Csárdás: No már pedig az nem a kelmed munkája volt! — és elmondja, hogy a koldusok ismerik is azt a legényt, akit csongrádi Pityke Bandinak hívnak. A vak koldust meg is találja. Ez el is vezeti őt — Bakaj András uramhoz. Heves jelenetek után nem bizonyítja rá, hogy ő rabolta meg 15 év előtt a tisztartót, hanem megkéri tőle Laci részére Erzsiké kezét.

*

Városunk, amely egy évszázadon át ontotta nyomdáiból a ponyvára való népiratokat, nem kerülhette el sorsát és maga is a ponyvára került. A Legújabb egyiptomi álmoskönyv szerint veszedelmes róla álmodni, mert fogságba kerül az ember, száma pedig ötvenet jelent, mert meg vagyon benne írva:

Vác, fogság 50.

A népszerű Medve Imre Tatár Péter regekunyhójának 12. számában a Násznép barlang egyik meséjét szedi rímekbe, a Jó könyvek 21. számában pedig nem kisebb költő, mint Vargha Gyula beszéli el Csiszár Márton esetét. A 80-as évek elején sí Révai testvérek könyvkiadó cég a kormány támogatásával Jó kön'yVek a magyar nép számára címen egy sorozat apró füzetet adott ki az alantas és trágár ponyvairodalmi termékek kiszorítására. Ebben a vállalatban az akkori írók legjelesebbjeitől találunk egy-két költői elbeszélést. így kerültek a ponyvára Jókai, Mikszáth, Reviczky, Rudnyánszky, P. Szathmáry Károly, Vargha Gyula stb.

Vargha Gyula Csiszár Márton című költői elbeszélésének tárgyát Horváth Mihálynak a magyar ipar történetéről írt munkájából vette. A nagynevű történetíró viszont Kovachich művében találta Chyszár Márton pesti kard