Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

294

VÁC AZ IRODALOMBAN

jába s azt nem kérdené tőle, hogy »hát a portziós könyv« mit vétett ?

(Mivelhogy a szegény paraszt azt a szót, hogy »proportio« odarövidítette, hogy »portió«).

Ez a legpraktikusabb módja az adóbehajtásnak. Mint mikor a birkákat esztrengára fogják s egyenként megfejik. Addig haza nem viheti a paraszt a leszüretelt borát, mig a porcióját az utolsó dénárig le nem fizeti.

Egy az Isten című regényében a váci püspökről, mint hadvezérről emlékezik meg. Mikor a föllázított oláhok körülkerítették Torockót, a torockóiak is fegyvert ragadtad védelmükre és a regény hősének, Adorján Manassénak két testvérét választották hadnagyaiknak.

Hisz ez máskor is csak úgy volt — mondja. — Aki legokosabb ember volt a városban az vezette a dandárt: váci püspök, kalocsai érsek az egész sereget- Végül teljesség okából meg kell emlitenünk, hogy Garay János Kont költeményének paródiájaként A váci argonauták cím alatt egy meglehetős rossz verset is írt az általa szerkesztett Üstökös nevű élclap 1864 évi január hó 2. számában. A költemény a váciak 1863 december 22-iki kirándulását énekli meg :

Nyolcvan váci Budára tart,

Színházba menni kész.

Hol »ördög ptluláíra.«

A honfi vágyva néz.

A jegyeket megváltják, átmennek a Lánchídon és lámpagyujtás előtt a színházhoz érnek. De :

Zárt a kapu, zörgetnek ők.

Nyiss ajtót, mink vagyunk A váci argonauták !

Eressz be, megfagyunk.

A nagy dörömbölésre előkerül egy fiakkeres és fölvilágosítja őket, hogy norma nap van, karácsonybőjt és nincs előadás;