Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

I. Vác A Szent László mondában

I. VÁC A SZENT LÁSZLÓ MONDÁBAN

23

Egyik ága jobbra tér, s a hegy alatt,

Mely utóbb »Vértes« nevet nyert, nyit utat ; Másik ága balra, róna tér felett Buda felé széles ágyban elsiet.

E bal ágon, hol ma Vác áll, a síkon Mértföldekre erdő terjedt el vadon:

Itt pihent meg a Dunának partjain László serege a vadonnak szárnyain.

(Ötödik ének IV. rész.) Majd így folytatja:

Megpirult az égnek arca keleten,

Kél a hajnal lánydadon, szemérmesen ; Szépet álrnadt kedveséről s az öröm Kék szeméből hull alá, mint gyöngyözön.

Hűli a fűre és virágra, lombra hűli,

S fű, virág és domb felisszák balzsabúi; Része gyöngyül mint smaragd rajtok rezeg. Hol zománccal a nap aranyozza meg.

Talpon vannak Géza s László, szerteszét Kikutatni a csatának színhelyét,

Megtekintnek völgyet, halmot: a vidék A kelő regg rózsalángtüzében ég.

A Dunát elhagyva, a vadon mögül Síkra érnek, mely előttük elterül;

S a hegyig tart, melynek neve Mogyoród, Messze távol mint folt látszik rajta Főt.

A hegyen túl a királyi sergeket Elterülve látják a nagy sík felett.

Ök az erdőszélt választják küzdhelyül,

A nagy erdőt hadfedező mögletűl.

S ím, amint megállnak az erdő tövén,

Géjza alatt ágaskodni kezd a mén;

Kisded felhő kerekedik hirtelen,

S szemvakító fény terül el az égen.

A két herceg oda bámul, de legott A jelenség mint a pára szétfutott;

Géjza herceg fájást érez két szemén, Annyira megkápráztatta őt a fény.