Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXII. Degré Alajos
256 VÁC AZ IRODALOMBAN Nos, iri van Vácon? Van püspök, káptalan, járásbíróság, szolgabíró, nőegylet és zsidóközség. Ez mind hivatalos állást foglalt a kórmányjelölt mellett, ez mind cselekvőleg lépett fel. A vendégszeretetéről és vendégeskedéseiről híres püspök úr az uradalom-korcsmában a bort folyóvá tétette, ünnep és vasárnapokon a pecsenye adagok is kijártak. О igen jószívű úr s miután neki eleget adott az Isten és a haza, a szegény embereknek is juttat legalább három évben egyszer. Már nem tudom, az ő egyenes meghagyásából-e, amit föltenni még sem merek, de annyi bizonyos, hogy főbb tisztjei azon választóknak, kik a kormánypárti jelölt zászlója alá sorakoznak s annak jelvényét viselik, az uradalmi erdőkből fát engedélyeznek, ezt minden jámbor és bűnös lélek tudja Vácon, amiért is a nép — igen találóan — elnevezte tuskó-pártnak; legelő, feles föld bőkezűen osztogattatik a híveknek ; az ellenzékhez csatlakozó makacskodóktól pedig minden kedvezmény, miben máskor az uradalom részesíteni szokta, — megvonatik. Nem hiszem, mondom, hogy az őnagyméltósága egyenes meghagyásából történnék, demiután olynyiltan folyik és tetemes összeget képviselő vesztegetés ez, hogy lehetetlen, miszerint főbb tisztjei ezen visszaélést csak úgy saját rovásukra tennék, mert ha igen, felteszek annyi erélyt a püspök úrról, hogy az efféle embercsiszárokat pokolba csapná. Ezek a jó madarak nem kímélik az ő nevét, sem pedig erszényét; saját nevökkel nem gondolnak, erszényük pedig duzzad a hulladékból. Azt mondják, a püspök jó ember (én nem ismerem) — s csak elvetemült tanácsosai veszik rá oly dolgokra, amik sem állásával, sem lelkületével össze sem férnek. Eszerint rettenetes gyenge úr és nem csak nem tölti be azon díszes állást, ahova ész, szív és erős akarat kívántatik, de még látványára is van.
