Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXII. Degré Alajos

XXII. DEGRÉ ALAJOS

247

Összes szépirodalmi művei között az 1877-ben megjelent Itthon című regénye az egyedüli, melyben váci vonatkozások vannak és cselekménye is jórészt a mi kisvárosi világunkban játszódik le. Névszerínt csupán Argenti doktort említi meg ezekkel a dicsérő szavakkal: Argenti megérdemli. hogy nevét az emberiség jótevői közt említsék, tán jobban, mint egynémely, kinek szobrot emeltek (II. 78.) Benkár Dénesné és Meiszner Ede tipikus alakjaira burkolt formában is könnyű ráismernünk. A többieké vagy elhalványult már négy évtized homályában, vagy családi érdek tiltja megnevezésüket.

Az Itthon irodalmunk egyik kedvelt regénye, Degrének pedig legkiválóbb alkotása. A két kötetes munka irányregény és a társadalom hibáit ostorozza. Olyan keserű gúnnyal és epés tollal festi társadalmi bajainkat, hogy egykorú bírálói túlzást vetnek a szemére. De ne felejtsük, hogy Degré akkor írta ezt a regényét, amikor a váci választáson megbukott és azért találta olyan elkeseredettnek társadalmi életünket, mert szomorú tapasztalatokra tett szert a mindig megbízhatatlan kerület és mindig széthúzó társadalom alsó és felső rétegeiben egyaránt. Minthogy regényének ebben a részében az akkori Vácot és annak társadalmi viszonyait tárja elénk, a regény reánk, váciakra kortörténeti értékkel is bir és így különös figyelmünkre érdemes. Ép azért hosszasabban illik vele foglalkoznunk.

Lássuk előbb meséjének rövid tartalmát!

Turkevi Szilárd Amerikában született magyar mérnököt száműzött édes atyja a haza vágyó szeretetében neveli. Mikor szüleit elveszti, útra kel, hogy nem ismert hazáját fölkeresse. Itthon a közlekedési minisztériumban kap állást, de új itthonát megutálja, mert önzőnek és silánynak találja. Ez annyira elkedvetleníti, hogy ismét visszakészül Amerikába. Mielőtt azonban visszautazna kegyeletes kötelességet teljesít és felkeresi atyja barátját, Vizaknay Miklós földbirtokost. Vele és leányával megismerkedve, kedvet kap a munkára. Nemcsak azt a községet, melynek földesura, teszi mintaszerűvé, hanem az