Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXII. Degré Alajos
244 VÁC AZ IRODALOMBAN részt vegyen a hála adójában, mellyel a váciak szabadságunk elhullott bajnokai szent emlékének áldoznak. Indokolja ezt a Rudnay Józsefhez írt levelében azzal, hogy : becses birodalmuk nyilvánításával nekem a váciak jogot adtak, hogy magamat közéjük számítsam. (1867 aug. 23). Mikor a gömörmegyei Csisznavodán ércbe öntötték a négy méter magas piramist, kitűzték a leleplezés ünnepi napját. Erre Degré Kossuthot is meghívta. A nagy száműzött 1868 július 16-án írt levelében természetesen elutasította a meghívást, mert a megjelenéstől eltiltják a körülmények és ő az elv e m b er e.*) Hasonló visszautasításban volt része a fáradozásban nem szűnő Degrének Arany Jánosnál. Aranyt arra kérte, hogy verset írjon az emlékműre. Arany ekkor már betegeskedett és nem teljesítette a kérelmet. így aztán nem maradt más hátra, mint az, hogy Degré maga írja meg. Degré úgy fogalmazta meg a feliratokat, miként a négy fehér lapon olvassuk: I. Vándor megállj! tekints szét e mezőn, HONVÉDE1NK itt küzdtek a jogért, S itt nyugszanak, kik vért és életet Áldoztak a honért. II. Ha zsarnok lába nyomja e hazát, Ne csüggedj el! hisz OK csak nyugszanak. Széttörni békót, szolgaláncokat: Fölkelnek újra ÖK, a — hősfiak ! III. Ha a szabadság napját élvezed, Áldd érte Istent s e szent hamvakat; HONVÉDEINK véréből nőtt a fa, Mely vész s viharban enyhe nyugtot ad. *) Ennek a levélnek a hasonmásét Degré az általa szerkesztett Ország Világ 1885 évi március 15-iki számának első oldalán közölte.
