Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

XX. VAS GEREBEN

221

úgymond — 52 vármegyének legvirulóbb fiatalsága fordult

meg és politizált. A vezérszónok egy hideg, nyugodt eszű fiú beszélt épen és a többi között ezt mondta:

Némely embernek hazafisága olyan, mint a legerősebb borszesz, — nem ihatom, mint a vizet, mert meggebedek tőle; hanem ha a józaneszű orvos a gyógyszertárból kis adagban rendelvényezi, — mint marószer, valamire használ.

Volt már látcső a kezedben, úgy-e ? Ha a váci toronyórának mutatóját akarod meglátni, kihúzod a csőveket a végső vonalig; mert különben a tornyot el nem hozza Vácról idáig. Ha kisétálnál Palotára, már a látcsőt negyedrésszel összetolhatnád, Dunakeszitől fél annyi is elég lenne ; mert magad is közelebb volnál Váchoz s ha a gróf 1825-től ostromolja Budát, talán már rég berúghatta volna a várkaput, hogy megfogja a gyeplőt, mellyel eddig véresre rángatták szánkban a zablát.

Anekdotái között is találunk egy-két váci vonatkozásút. Egyik a Nagytemplom torony órájáról szól és így szól:

A budai csillagdába mászott föl két úrfi s a csillagász megmutatá nekik a látcsőt, mellyel a váci tornyon az órát is megnézhették.

— No látod-e? — kérdi az egyik.

— Hogyne látnám ? — mondja amaz — s épen akkor ütvén a budai óra — még az ütését is hallom. (Nevessünk 147.)

A másiknak ez a cime: Véletlen fölfedezés és így szól:

A vén gyolcsárús zsidó egy télen Vácról Ipolyságra utazott, midőn a lókosi csárda körül a nagy erdőségben meglát egy roppant ordas farkast maga felé közeledni.

Az ijedség miatt megfagyott a zsidóban a lélek s valamint a vizbefuló az utolsó szalmaszál után is reménykedve kapaszkodik, oly reménnyel feszítette Lévi botját, mintha puska lenne, az orcájához — s