Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

220

VÁC AZ IRODALOMBAN

Pusztay Péter volt Keszi Balázs levelével. Másnap reggel kivették az irományokat és fölnyitották a végrendeletet.

Még egy boldog napot töltének együtt Vácon, hol a kettős menyegzőnek napját határozták meg, mi szintén Balogh kanonoktól függött, ki az esketőt maga akarta elvégezni; tehát úgy kell intézkednie, hogy Vácról hátramaradás nélkül szabadulhasson el annyi időre.

Vas Gerebennek ugyanebben a regényében egy tréfás vonatkozás kapcsán még egyszer előfordul a váci káptalan. Két pörlekedő szomszéd esetét említi:

Ezek a jó emberek rég elfeledték már, hogy min kaptak össze? elég az hozzá, hogy most már nem tudták a port abbanhagyni a perköltség miatt is, mert ezek is majdnem úgy jártak, mint a v . . . i káptalan, hogy egyetlen kecskén kezdődött a pör és utoljára mégis negyvenezer pengőforintba került a mulatság.

Vas Gereben egy másik munkájában, a Dixi-ben újból találkozunk Balogh kanonokkal. Itt így emlékezik meg róla :

Napoleon a győri ütközet után kiáltványt bocsájtott a magyar nemzethez — elszakadásra szólítja a nemzetet, a tömjént a legforróbb parázson égeti a becsvágyó nemzetnek, hogy elkábítsa ; de akit megfogott, egy váci kanonoknak, bizonyos Baloghnak személyében, hogy a francia eredetit magyarra lefordítsa, még agyonlövéssel sem kényszerítheté a munkára. Ahol a kényszerítés ennyire sem képes — fölnyithatná szemeinket, mi a legtermészetesebb értelmezés, hogy a nemzetből nem emelkedett hang, mely a kecsegtető nótát visszhangozná, — vagy kéz, mely az ígéretnek tarka madaráért nyúlni akart volna.

A Garasos arisztokracia című regényében is szerepel városunk. A juratéria című fejezetben leírja a Pillvax-kávéház Közvélemény-asztalát, amely mellett —