Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

218

VAC AZ IRODALOMBAN

molyok ennék meg végtére is.

— Akkor megennék a molyok, de Balogh kanonok nyugodtan menne a másik világra s ha ott találkoznék Keszy Balázzsal, megnyugtatná, hogy a titok a férgeké lesz.

— De a filozófia . . . ! — akar okoskodni a fiatal ügyvéd.

A filozófia nagyon szép tudomány, kedves öcsém s a prókátor mesterember nagyon jó hasznát veheti, mikor feleselnie kell, hanem épen semmi szükség reá ott, hol a legfőbb kötelesség hallgatni; és elhiheted, hogy a »hiteles hely« nem arra való, hogy mint a fűszerszámos boltnak elejére nagy betűkkel kiírják, mit kaphatni ott benn.

— Nem megyek Pozsonyba! — mondja Imre megadva magát Balogh kanonoknak.

— Azt hiszed, hogy nem lehet ott a végrendelet? — viszont kérdi a kanonok.

' — Ott is lehet, itt is lehet, Váradon is, kedves urambátyám, hanem ilyen gyönge fegyverrel, azt hiszem, nem nyitok meg olyan kemény lakatot, mint a káptalani eskü.

— Nagyon köszönöm e bizalmat, öcsém, s én nyerek annyit, hogy egy pár napig még Vácon maradsz nálam.

A fiú nem tagadhatá meg egykori jótevőjének óhajtását, azért megigéré, hogy néhány napig itt marad és a hosszú útban való rázódás után jóízűen esett az éjjeli nyugalom, melyet az sem háborított meg, hogy a vékony reménynek még vékonyabb szála megszakadt s ami fájó volt a körülményben, neki nem önmaga, hanem szülői miatt fájt.

Míg ő Váradról Vácra ment, azalatt Nagy Pista megjárta a káliói utat.

A megoldott csomó című fejezet kezdő részével regényünk váci vonatkozásainak végére jutottunk:

Nincsen szebb ütközet, mint midőn az ember