Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

I. Vác A Szent László mondában

A második ének Géza vezeklése címet viseli és előbb azt mondja el, hogy Géza mennyi rábeszélés után fogadta el a koronát és mily nagyon háborog szívében:

A mire szüksége a legnagyobb volna :

Hej, csak az hiányzik — lelki nyugodalma.

Keresi az böjtben, keresi imában,

Lelki vezeklésben, — keresi hiában !

Az is eszébe jut, tépelődik rajta,

Hogy amit fogadott, nincs még végrehajtva :

Hogy ahol a látást látta volt, Vác mellett,

Szűz istenanyának templomot emeltet.

De magában az’ helyt meg se’ találná tán —

S László indulóra ült már lova hátán.

Kéreti: szálljon le, hogy a hely színére Öt, mielőtt harcra indul, elkísérje.

Megesett a szíve rajta a hercegnek,

S nyomba megindultak és a helyre mentek.

Amint oda értek, mindjárt nem találták.

Keresve, az erdőt, a pagonyt bejárták.

Egyszerre előttök felugrik egy szarvas,

Színre fehér, mint hó, címerre hatalmas.

Címere ágain gyertya-lángok égtek.

De futását vészi a nagy sűrűségnek.

Egyszerre a lábát megszegzi egy ponkon —

(Hol a templom áll most ép azon a ponton.)

Egy a kíséretből nyilat vet utána;

De a nyíl elhajlott, oda nem talála.

A vad meg egyenest a Dunába szökkent,

S eltűnik azonnal, nem is láták többet.

Ahogy felocsúdtak, László megszólala:

»Nem is szarvas volt ez, há’ isten angyala!«

Géza király monda: »Öcsém, de miért a

Szarva között, mondd csak, az a sok szép gyértya ?«

Az meg: »Nem is szarvak, hanem szárnyak voltak, Nem is égő gyertyák, ha’ ragyogó tollak.

I. VÁC A SZENT LÁSZLÓ MONDÁBAN 19

2*

F