Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

/

210 VÁC AZ IRODALOMBAN

Bécsbe menni, hol a királyi kegyelemben akkép részesültem, hogy most váci kanonok vagyok; tehát eggyel több okom van arra, hogy nemzetem szent törvényeinek változatlanul engedelmeskedjem.«

Eddig tartott a naplótöredék és К eszi Balázs úr megrázta kezét a derék papnak, ki nem csak jó hazafi volt, hanem jó ember is, mert csak az oldalajtót kellett kinyitni és látánk hat darab egészséges diákot — s ez mind oly jó színben van, hogy az ember az első láttatra észreveszi, hogy ezek diákszón kívül egyebet is kapnak.

Ezek között ült Keszi Balázs úr öccse, akit édesanyja a szünidő legutolsó három napján telerakott jó tanáccsal és olyan prédikációt tartott neki, hogy : V á c ig ordíthatna bele, ha a kocsis miatt nem szégyelné a sirás t.

Egy esztendőt az apai költségen fejezett be, a másodikban már Balogh kanonok Vácon volt s a tisztelendő kegyesrendű atyáktól hat kitűnő fiút ajánltatván magának, az ispánfiú legelső volt az ajánlottak közül s azon pillanattól fogva Balogh kanonok úrnál volt ingyen-asztala.

— Mi akarsz lenni, fiú? — kérdi Balogh kanonok a gyereket.

— Még nem mondta édes apám, hogy mi legyek. A fiú olyan talpraesett feleleteket adott Baloghnak,

hogy nagyon megszerette és ettől kezdve különös figyelemmel kisérte. Most, hogy Keszi Balázs úr megnézte a konviktust, á gyereket is megszólította s mikor ez a kanonok és Keszi nagy bámulatára kisütötte, hogy Keszi uram az ő nagybátyja, Keszi boldog volt:

aztán megkéré Baloghot, hogy irományait, miket Bécsből hozott, a káptalanba letehesse ; de szigorúan meghagyva, hogy azokról tudomást adni óvakodjanak s ha maga nem kéri, csak olyannak adják ki, a ki arról megbízást hoz.

A következő fejezetben így folytatja :