Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIX. Jósika és korának írói
198 VÁC AZ IRODALOMBAN békétlen mesterembereket. Megjelenésük, mint futótűz villanyozta meg agyukat és így érték el azt a nagyszerű hegyláncot, mely az országos folyam két oldalán Vácon fölül egész Visegrádig, sőt Esztergomig egyike hazánk legszebb tájképeinek. Az ilyen természeti szépséget — mondja — nem lehet leírni, azt érezni kell. Sajnálja, hogy a pestiek csak akkor élvezik, ha nagy ritkán Pozsonyba, vagy Bécsbe utaznak, pedig a szomszédkörnyékeket is bele kellene vonni a vasárnapi kirándulásokba, csak olcsó és gyors kocsikról és gőzsajkákról kellene gondoskodni. Zugliget pünkösdhétfőn című genre-képében így írja le a Svábhegyről feltáruló kilátást: szemeivel az előtte elterülő gyönyörű tájképbe tapadva a’ Dunát fel, a’ Dunát lekiséri, most a’ tündér Margit — ’s a’ fákkoszorúzta Csepel szigetekben nyugtatja, egyik részről a’ tündéres Zugligetet kőbarátjával, Leopold-mezejét, Remete Máriát, a’ kék távolba merült Váczot, Palotát, káposztás Megyeri változatos festvényben előtte látja ; másfelől a’ szent emlékű Rákost, Kőbányát, Keresztúri, Péczelt, Aszódot, Soroksárt, Ocsát, Promontort és Handsabéget, mint Jupiter Olympios az egész világot, egy körpillanattal keresztül nézi; ha azután visszatereli őket (szemeit) mint főpontra, az egynek látszó, festőleges, nagyszerű fővárosokra, a’ gyönyörű Budapestre: ah ekkor olly poetailag édesen érzi magát szíve, hogy a’ legfáradságosb út terhei ennyi éldelet mellett semminél semmibbé törpülnek előtte.*) * Baksay Sándor Pusztai találkozás című elbeszélésének (Gyalog-ösvény I.) hőse néhai Földváry László váchartyáni ref. lelkész, aki az elbeszélésben Dombay Máté néven Nemes-Kondor puszta lelkész-tanítójaként sze') Tollrajzok II. 156.
