Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIX. Jósika és korának írói
186 VÁC AZ IRODALOMBAN gyezte, alkalmasint nyár elején — Béla király fényes, nagyszerű kísérettel az ország legelőkelőbb családjaiból, Kuthen király elé indult. Történelmileg tudva van, mikép soha ez ideig Magyarország népe ily pompát nem látott. Látszott mindenből, hogy egy király megy egy királyt fogadni. Semmi sem jellemzi Bélát kedvezőbben, mint azon nemes gyöngédség, mi által magából a kun király szerencsétlenségéből merítette az ürügyet, őt mint a leghatalmasb szomszédot, mint testvérét, mint házit fogadni. A nap már magasan állt az égen, mikor egy bérckörnyezte vicéken, mert csak ennyit tudunk a helyiségről s ezt is csak tapogatózva, — látjuk egy széles rónán, Béla királyt s roppant kíséretét közeledni. A király előtt 60 scarlát posztóba öltözött lovag haladott tárogatókkal, sípokkal s öblös réz dobokkal, harsogtatván ama rég feledt dallamokat, melyeknek vad lejtéseit, később sorsunk súlyai sóhajokkal s szelídebb hangokkal mosták el, hogy azokból ama gyöngyét érleljék ki, melyet most magyar népdalnak nevezünk s melyre szavakat a fiatal gazdag költői ér hónukban varázsolt elő. Sajátos zenekar! — fényes kiáltó színeiben, melyeken arany s ezüst ragyogtak s hadiasan vad medve és farkasbőr süvegeiben. Utánok a király jött, bizánti bibor palástban, hófehér hosszú dolmánya fölött, mely drága kövektől ragyogott s melynek elejét ezüst vért födte. Mellette Wáncsa István mester, váci püspök, a király kedves embere, érett férfiú, komor, de bizodalmát előidéző vonásokkal, lovagolt, teljes egyházi ékben, alacson görögös infulával fején s kezében a kamós püspöki bottal. Balján a királynak Bulcsú, a Csanádi püspök, hasonlóul fényes egyházi ékben. Utánok több 200 előkelő úrnál, a legtehetősb
