Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIV. Kazinczy Ferenc

1.30

XIV. KAZINCZY FERENC

betséről nem szóllhatok, egyszer azt sietve, másodikszor alkonyodástájban látván : de emlékezem, hogy a’ színadás rajtok nem az a’ derült, nem az a’ vidám, mellyet az Olasz Iskola mívein tsudálnak. Minekutánna a’ Cardinális a’ Világ első Templomának miniatur-Copiáját akará teremteni, melly igen illett volna ezt a Templomot Copia-Oltár táblákkal ékesíteni, ’s a’ Nagy Oltár felibe Raphaelnek Transfiguratióját, a’ két elsőkre pedig a’ Volaterrai Dániel’ Keresztről levételét ,s a Dominichino’ Szent Hieronymuszát állítani, még pedig olly kezek által dolgozva, mint a’ Mengszé, Battonié !*)

Erre a cikkre vonatkozik a Kis Jánoshoz 1812 március 25-én írt levele, melyben elmondja, hogy milyen kicsinek érezte magát a Nagytemplom oszlopcsarnokában, amikor összehasonlította magát egy nagy oszloppal:

Veiseim felől annyi jót mondasz, hogy hamiskodás’ s tettetett szerénység nélkül mondhatom, ezen dicséret alatt reá nem ismerek Verseimre. 82 esztendőt kívánsz azért is, hogy verseket írhassak. Annyi időt én nem érek; de talán az is rövid idő volna arra, hogy magamnak eleget tegyek. Csak elevenséget sejdítek verseimben: de felcsapást nem látok, pedig lebegni szeretnék. Mint midőn a’ Váci Templom porticusában véletlenül eggy óriási magasságú’ s testességű oszlop mellett megállván’ s magamat azzal öszve hasonlítván (ez talán megjelen Áprilisban a’ Hazai Tudósít, leveleiben) semminek érzem magamat, úgy érzém semmiségemet, midőn Horátz és Göthe ’s néked némelly darabjaid az álmélkodásig ragadnak.**)

Mária Terézia emlékezetét megújitva, fölemlíti váci látogatását is:

*) Nemzeti Újság, vagyis Hazai’ s Külföldi Tudósítások 1812. évi 29. szám 153. és 134. lap

*) Összes müvei IX. 363.