Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIV. Kazinczy Ferenc

126

XIV. KAZINCZY FERENC

április 7-én reggel 5 órakor, hogy Győrbe jusson. Onnan Pannonhalmára ment Guzmicsot meglátogatni. Odamenet csak érintette Vácot, de visszajövet Esztergomban és Vácon is kiszállt. 58 lapra terjedő 8 rétű füzetben adta ki az erre vonatkozó följegyzéseit ily cím alatt:

Kazinczy’ Útja Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra. Pesten. Megjelent 1831. Ápril. 30. Nyomtatta Länderer. Az ajánlás így szól:

Báró Eötvös Józsefnek, iskola éveinek utolsójában.

A 12. és 13. fejezet tárgyalja a váci élményeket. Egész terjedelmében közöljük itt azzal a megjegyzéssel, hogy Kazinczy Farkas Vince pannonhalmi lelki igazgatóval tette meg az utat visszafelé. A spiritualis a főapát rendelkezéséből kisérte őt ebben az útjában.

12.

Délre Vácon valánk. Társam, nagy barátja a virágoknak, a püspöki kertecskét akará megtekinteni, hol piroslott a salvia splendida. Onnan a cardinál Migázzi által új alakba öntött lak szobáit nézénk meg, és osztán a templomot, hol hat öreg kanonok egy tüzes arcú fiatal succentorral énekelték zsolozmájokat, chorusi hangjaikon. A belőlről és élőiről igen szép nagy templomnak semmi képe nincs, mely figyelmet érdemelne; elbarnulva állanak, az elsőn kezdve az utolsóig, barnák már a festéskor is. Az egyik oltár tabernaculuma előtt irtózatos mázolatban álla a művészség egyik legbájosabb munkája, a Madonna della Seggiola; és azt senki nem ismeri blasphemiának a mesterség istensége ellen, és e szent helyt. A templomnak minden festéseit ki kellene hányni; egyedül a cardinál Migázzi muzívmunkáju profilképe érdemli a megtartást, és három társaié.

Migázzi Vácnak egy arcus triumphalist is ada, mely itt úgy áll nyomorult házak szomszédságában, mint a rómaiak, melyekhez az által is nem rosszul