Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

Előszó

7

ELŐSZÓ

helye és annak környéke, valamint iskolázásának helye az ifjúkori benyomások eltörülhetetlen emlékével kiséri halálos ágyáig. Az irodalom hangyaszorgalmú munkásai, a piaristák és siketnéma-oktatók csakúgy, mint azok, akiket hivataluk ide fűz, nem szabadulhatnak abból a légkörből, amelyben élnek. Másokat ismét nem a hivataluk köt ide, hanem a hosszabb-rövidebb ideig tartó itt tartózkodásuk (lakás, nyaralás, letartóztatás.)

Említésre méltónak találjuk továbbá, hogy a siketnéma oktatás és börtönügy váci művelőinek irodalmi munkássága egész sajátos helyet foglal el a magyar irodalomban.

Vácon szólalt meg először magyarul Dante (Császár Ferenc fordításában.)

Itt jelent meg az első művészetet tárgyaló munka Magyarországon.

A váci nyomda irodalomtörténeti jelentőségét külön fejezetben fogjuk méltatni. A XVIII. század végén Nagyszombat, Pozsony és Kassa mellett Vác vezet a ponyvairodalom terén és a XIX. század derekáig a Kalendáriomok és egyéb népiratok egész özönét zúdítja mind a két hazára.

Mint érdekes ritkaságot föl kell még említenünk, hogy Argenti, a mi hírneves orvosunk, a maga kólának legtöbb íróját gyógyította. Ezek voltak : Vörösmarty, Tompa, Madách, Garay János, Degré Alajos, Bajza József, Beniczkyné Bajza Lenke, gróf Vay Sándor; Deák Ferencnek pedig házi orvosa volt.

Jelezzük továbbá, hogy Vác szerepét a külföldi irodalomban külön kötetben fogjuk tárgyalni.

Mindezek után ki kell végül jelentenünk, hogy teljesség és történeti hűség okából gyűjtöttünk össze mindent, ami váci agyból pattant ki, váci földön termett, vagy városunkkal vonatkozásban van, nem pedig azért, mintha mindent, ami váci, föltétlenül jónak, szépnek és helyesnek találnánk, miért is tiltakoznunk kell az ellen, hogy bárki is ránk olvassa Horatius mondását, mellyel a maga korát így jellemezte;