Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
II. rész: Dal és zene
96 ZENÉSZEK ÉS ÉNEKESEK Ságh József zongoraművész és zenetanár, Pesten született 1852. március 13-án régi magyar nemesi családból. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után először Bellovics Imrétől, a budapesti Zenekedvelők Egyesületének karnagyától, azután a hangversenyeiről hírneves Altschul Rezsőtől nyerte, magasabb zenei tanulmányait pedig Bécsben végezte. Ságh zeneelméleti tanulmányait Mosonyi Mihálynál kezdte meg. Mikor Mosonyi megbetegedett, új növendékét idősb Ábrányi Kornélra bízta. Ez a körülmény Ságh életében nevezetes fordulatot idézett elő, mert nemcsak tanítványa volt Ábrányinak, hanem későbben, mint a Zenészeti Közlöny szerkesztőjének, munkás társa lett mindenben és 1873. május 10-én Jolán nevű leányát feleségül vette. Ábrányi, miként Mosonyi, Reich párizsi tanár zeneelméleti rendszerét követte és Sághnak alapos tanulmányait is ebben az irányban vezette. Ságh József tanulmányai végeztével jelentős tényezője lett a magyar zenei életnek. Első műve a Rövid vezérfonál az énekoktatáshoz című munkája volt, melyet a Népnevelők Egyesületének megbízásából a tanítóképzők és tanítóság számára írt. Ábrányi tizenöt évi lelkes és lankadatlan munkásság után 1886-ban megszüntette a Zenészeti Lapokat s ekkor Ságh megalapította a Zenelapot, melyet azután 27 évig szerkesztett. A székeíyudvarhelyi dalárda díszíagjává is megválasztotta Sághoí. Ugyanezt a kitüntetést juttatta neki még a Pécsi Dalárda, az Egri Dalkör, a Soproni Dalkör, a Budapesti Polgári Dalkör, a Szegszárdi Dalárda, a budapesti Erkel Ferenc Dalkör, a Lugosi Dal- és Zeneegyesület, a Brassói Magyar Dalárda és a Lovassféle Zenekonzervaíórium. Szép fejezet munkásságának lapjain az is, hogy egyetemi ifjúság kebelében remek énekkart alapított. Ez a kar a szabadság ünnepén az ő személyes dirigálása alatt működött közre. Több matinét is rendezett az
