Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

I. rész: Színészet

VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 71 Esztergomba. Ennek a kellemetlen kalandnak keserű emlékében írta évek múlva az Esztergomi-emlékkönyv­be : Nincsen rózsa tövis nélkül, — Vácot pedig örökre elkerülte. Piufsich Lajos, a Népszínház igazgatója gyak­ran hozta ki közeli tanyájára a Népszínház tagjait, nagynéha Blaha Lujza is velük tartott, de a városba sohasem tette be többé a lábát. Ez volt az oka annak, hogy Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, gyűlölte Vácot és az elsuppoltatása miatt érzett szégyenében kihagyta Naplójából a rosszemlékű váci napokat. Váci tartóz­kodása idején tudósította nagybátyját Reindl Károlyt, hogy a színi pályán szépen halad előre. Ez az érdekes levél egész terjedelmében így hangzik : Vácz október 13. 1863. Kedves nagybátyám! Bocsásson meg, hogy oly ritkán tisztelkedem so­raimmal, de gyakori alkalmatlanságommal nem akarok unalmassá lenni kedves nagybátyám előtt. Most már annyival inkább bátorkodom megkeresni kedves nagy­bátyámat, mert a színi pályán, melyen születtem, hála az égnek, a természettől megáldva tehetséggel, már eddig is szép előmenetelt tettem, s ha a jó Isten meg­segít, rövid időn büszke lehet rám kedves nagybátyám. Születésem 13-ik évében, épen születésem napján lép­tem föl először egy nagyobb szerepben Rimaszombaton, szülőföldemen. Hazánkfiai igen jól fogadtak, de csak rövid ideig lehettem körükben. Jelenleg Váczon műkö­dünk Gárdonyi színtársulatával és családunk körében mind a legjobb egészségnek örvendünk, de anyagi jó­létünk a mostani idők miatt megrongáltatott s július havában még az a gyász is ért bennünket, hogy édes­anyámnak atyja, az én kedves nagyatyám elköltözött az élők sorából. Itt küldöm arczképemet s boldognak érzem magam, ha ezzel legkisebb örömöt is szerezhe­tek kedves nagybátyámnak. Nagybátyám kezeit csókolva, s kedves családját

Next

/
Thumbnails
Contents