Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
6S NEM VÁCI SZÍNÉSZEK volt; így : nem úszta át a Dunát, hanem áílábolta. 20 éves korában egy vidéki színtársulat titkára volt. További sorsa ismeretlen. 3. Nem váci színészek. Megyeri Károly és úttörő művésztársainak váci szerepléséről, ifi. Lendvay Márfon és Máfray Mari vendégjátékairól a váci színjátszás történetének előadása során már megemlékeztünk. Ebben a fejezetben a Vácon vendégszerepíő művészek, a nyugdíjas és német színészekről lesz szó. Együd István színművész, a kisváci Együd-család legnagyobb fia és büszkesége, a közeli Pócsmegyeren született 1838-ban földműves szülőktől. Mint vándorszínész kezdte pályáját. 1861-ben Szegedről került Budára Molnár György színtársulatával az első Népszínházba, ahol az u. n. szeles gavallér szerepekben tűnt ki. Molnár György Népszínháza azonban csakhamar csődbe került és Együd Szilágyi Béla színigazgatóval Aradra menekült, majd rövid idő múlva a Debreceni színházhoz szegődött. Ott komikus szerepeket játszott kilenc esztendőn át. Mikor 1875-ben fölépült az új Népszínház, Molnár György áthozta az új Népszínházhoz, melynek egyik erőssége volt. Különösen a Cornevillei harangok című operettben aratott nagy sikereket mint Gáspár apó. Később mellbeteg lett, de vért hányva is játszott. Evva Lajos igazgatótársa Piufsich Lajos kiküldte Olaszországba s amikor onnan visszatért, váci villájának egyik lakosztályát bocsátotta rendelkezésére. De a dunaparti kellemes kert üde levegőjét nem sokáig élvezhette, a szép kilátásban csak rövid ideig gyönyörködhetett, mert 1882. december 3-án kilehelte sokat szenvedett lelkét. Ravatala a Piufsich-villa kertjében volt felállítva. Hült tetemét négy lovas hintó vitte ki nagy gyászoló közönség kíséretében a kisváci temetőbe. Idejött közénk Vácra, — írja Boross Samu a nekrológjában — hogy üdülést találjon és — megpihent 1 Ö
