Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
56 VÁCI SZÜLETÉSŰ SZÍNÉSZEK • nagy ismeretségi köre volt. Szívesen beajánlotta kedvelt tanítványát Szigligeti Ede útján Gyulai Pálhoz, aki 1865 őszén fölvette a Magyar Színészet! Akadémiába ösztöndíjas növendéknek. Erre a támogatásra szüksége is volt, mert szüleivel meghasonlott és ezek megvonták tőle segítő jobbjukat. A Színi Akadémián három évi tanfolyamát kitűnő eredménnyel végezte el úgy, hogy a Nemzeti Színház azonnal szerződtette. Érdekes volt az itteni első föllépése. A színlapra kiírták: Várföldi Elek felléptével adatik a Peleskei nófáriús. De előző napon valahogy pénzhez jutott, az éjszakát átmulatta, sokáig aludt és lekésett a főpróbáról. Persze a szerepet elvették tőle. Ezt a szerepet — a kevés jelentőségű Othello volt — nem kapta meg többé. Helyette s azontúl is, mint már előzőleg mindig Komáromi Lajos lépett föl benne. Budapesti tartózkodása idején együtt lakott Újházi Edével a Vas utcában. A Színészed Akadémián, melyet együtt végeztek, barátkoztak össze. Együtt működtek most a Nemzeti Színházban is. Szépen haladt a színi pályán, nagy jövő Ígérkezett számára a világot jelentő deszkákon. De nem sokáig aratta az ország első színpadán a művészetéért kijáró babérokat, mert egyszerre csak hűtlen lett a múzsához, hogy hűséges házastársa legyen egy szép asszonynak. A Nemzeti Színház igazgatójának volt egy barátnője, Balia Ida. Várföldi — mikor Újházitól különvált — nála lakott egy hónapos szobában. Volt a leányasszonynak a Svábhegyen egy villája. Várföldi oda is ki-kijárogatotí hozzá. Később élelmezéssel is szállásadó aszszonya látta el. De Várföldi nem tudta fizetni sem a kosztot, sem a kvártélyt és ott maradt nála zálogban. Mi sem természetesebb, hogy ennek az ideális állapotnak házasság vetett véget. 1873. július 6-án a Lánchídon találkozott Findura Imre barátjával, aki Budáról jött át Pestre. — Épen hozzád készülök — szólítja meg őt.— Holnap lesz az esküvőm. Arra kérlek, légy a tanúm.
