Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 51 tői, ’s a’ mint mondatik, Amszterdámba ment, a’ hova Énekes Színjátszónak hívattatott. Szépen beszéllett magyarul, ’s legnagyobb örömmel szóllítá meg anya nyelvén Hazája fiait. Kipótolhatatlan kár, hogy ezen derék hangművész önnön hazájának Játékszínin nem mutathatja elő ama virágra érett gyümöltseií, mellyeknek bimbói a’ magyar földön nyíltak ki! !*) ■Jf Füredi Mihály, az első magyar népdalénekes, született Vácon 1816. április 18-án. Atyja Aszalkovics Mihály kovácsmester a város közbecsülésben álló polgára volt. Korábbi katonai szolgálatában ezredkovács, később pedig állatorvos volt. Fiát papi pályára szánta, de a világi élet felé hajló ifjú ehhez semmi kedvet nem érzett. Iskoláinak végeztével atyja mesterségéhez fogott és már 20 éves korában remekelt kovácsmester volt. 1826-tól 1830-ig kijárta az algimnázium összes osztályait és pedig jó eredménnyel, mert osztályában 70—80 között mindig a 10—13. első tanuló közt volt. Már gyermekkorában nagy figyelmet keltett hangjával s egy műkedvelői előadás alkalmával, rendkívüli tetszésben részesült. Ettől kezdve a legelőkelőbb házak megnyíltak előtte. Gasparik Kázmér kanonok házánál is gyakran megfordult. Gasparik felismerte benne a művészi tehetséget és némi segélyezést ajánlott fel kiképeztetésére. Füredi lelkében ugyan már ifjúkora óta lángolt az énekművészet iránt táplált vágy, de tekintve azt, hogy nemcsak biztos kereseti forrását, a mesterségét, hanem időközben özveggyé lett édesanyját is el kellett hagynia, csak nagy lelki küzdelmek után tudta magát rászánni a színi pályára és 1837. október 15-én a két hónappal előbb megnyílt Nemzeti Színházhoz szegődött karénekesnek. Eleinte a karban igen magasan és erőltetve kellett énekelnie, de Haynis kartanító figyel*) Hasznos Mulatságok 1824. 173.
