Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

I. rész: Színészet

24

SZÍNJÁTSZÁS

Ugyancsak a Honművész-ben olvassuk, hogy Balla színésztársasága szolgált ösztönül színészeti mulatság létesítésére. A püspöki jószágigazgató, vagy miként a tudósítás címezi: a’ nagyméltóságü uradalmi igen tisztelt főnök úr lakásában a’ míveltebb osztályból vállalkozott műkedvelők által csupán hivatalos úri nézők igen szép száma előtt két vígjátékocskát kitűnő ügyességgel játszottak.*)

Az 1839 év őszén Hevesy Imre színtársulata tett kísérletet a váci színpártoló közönség kegyének kiérdemlésére, de ez a próbálkozás — úgy látszik — balul ütött ki, mert a Nagyszáli álnév alatt írt tudósító egy hónapi itt működésük után lesújtó bírálatot mond szereplésükről. Ezt a tudósítást, minthogy egyfelől élénk világosságot vet városunk fejlett színi életére, másrészt pedig magyarázatát is adja annak, hogy a váciak miért nem pártolják néha a nemzet napszámosait, egész terjedelmében ideiktatjuk:

Váczon, ocfóber 17-én. — Mit rég óhajtánk, teljesült. A’ vándor Thalia nagy sokára megérkezett körünkbe, ’s fölkentjei Hevesy Imre kormánya alatt az „arany szarvas,, vendéglő termében sept. 19-én „a’ marienburgi leány“ című fényes udvari játékkal kezdék meg mutatványaik sorát. De vajha e’ társaság csónakának más irányt adott volna a’ sors szele! legalább közönségünk míveltebb része néhány unalmas, ’s még is drágán fizetett estétől, az alsóbb osztály pedig azon ferde fogalomtól mentetett volna meg, hogy a’ színész, kit a’: 19-dik század erkölcs- ’s ízlés-tanítójának szeretne keresztelni, csak kapa-kasza-kerülő, pénz-csaló. — A’ folyó évtizedben számos színész-társaság látogatá meg városunkat; de közöttük olly tehetetlen, mint a’ jelen, egy sem volt. Amazoknál legalább némelly egyesek dicséretes törekvéseik által gyöngébb társaik részére is ki tudták eszközölni a’ közvélemény engedékenységét;

') Honművész 1838. március 11.