Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
20 SZÍNJÁTSZÁS Váczról. Mikor látom már édes hazám, Pannon földje! barna vállaidon állani a’ nemzet díszére és hazai nyelvünk csinosbulására szolgáló roppant Thalialakot? legyen az bár benned, büszke Pest! Ister szőke hullámaira bámészkodó partjaidon; — legyen honunk bár melly nagyobb terjedésű városában: hogy mindeddig csak vándor színészeinknek állandó menedéket s majd az aggastyánoknak fáradozásaihoz illő érdemkoszorúkat nyújthass! — Nem, bizonyára nem kérkedhetünk mindaddig valódi képzett színészekkel, kik nemzetünk várakozásának pontig megfeleljenek, míg azon maiglan is fennforgó ügy, mellynek létrehozásával soha elegendőképen meg nem jutalmazható hazánkfiai szakadatlanul foglalatoskodnak, testté nem váland. — A’ városunkban létező és estvénként mutatványaival mulattató társaságról (Kilényi vezérlése alatt) szándékom itt némelly részrehajlatlan észrevételeket tenni. — Decz. 29-kén „Ördög Róbert" került színpadra (Kilényi részére). Az éjszakai dühöngő orkánnak daczára is elegendő számú néző jelent meg, minthogy már Kilényi úrnak a’ czédulán közre bocsájtott e’ szavai is: „Ezen nagy, pompás, a’ németben igen jeles, sőt sokkal nevezetesebb és ismeretesebb, mintsem elődícséret szépíthetné, — és kellemetesen mulattató vitézi játék választására bírt mélyen hódoló tiszteletem, melylyel teljes megelégedésöket most és jövendőre megnyerni szerencsém lehessen." — meghódíták a’ t. közönséget. — Hogy ezen előadás a’ németben igen jeles, sőt sokkal nevezetesebb és ismeretesebb, mintsem elődícséret szépíthetné, mi is igeneijük: de azt sem mellőzhetjük el, hogy mi a „Róbertot" a’ németben csak mint operát ismerjük s’ nem mint a’ mai vitézi bohózatot. Hevesi (Osorio) szerepét jól vivé; csak óhajtanok, hogy a hanglejtéseit főképen a szó végén’ értelmesebben ejtse ki. Török (Scapa), ki különben dicséretes előléptekkel halad színészi pályáján, ez egyszer várakozásunknak nem felelt meg, minthogy Magyari urat (a’ társaság
