Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

I. rész: Színészet

VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN

17

13-án: A’ háladatosság ünnepe.

15- én: Az örökségi egyezés.

16- án: Megyeri: A’ nyelv Pritty, vagy Az új magyar író, mint kérő. Ezt követte János kulacsa.

18-án: Króne Benjámin.

20-án: A’ spekuláció pénz nélkül és eztkövetőleg Külföldi mechanikus mesterségei.

22-én: Schiller: Haramiák.*)

A magyar színművészet úttörő jeleseinek váci működését Váradi Antal így írja le:

„Vác most sem eldorádója a színészetnek, akkor még úgy sem volt az s színészeink a Migazzi-diadalkaput bámulhatták egész nap, mert őket ugyan nem bámulta senki. A püspök, a káptalan nem pártolta őket. Istentelen, renitens nép az a színész. Még blamálhatná magát a káptalan, ha pártolná. Ott áll Telepi a Dunaparíon, mellette hideg pipával Bartha. Odalép hozzájuk Megyeri. Van-e, ki e nevet nem ismeri?

— Mire vártok itt?

— Míg ez a víz lefoly, aztán majd átmegyünk száraz lábbal.

— Hátha nem győzitek bevárni?

— Akkor gyökeret verünk itt és kihajtunk.

— Vagy kihajtanak benneteket.

így keseregtek a dologtalan színészek, mígnem eszébe jutott Telepinek, hogy tartsák meg visszavonhatatlanul utoljára a végső és legutolsó búcsúelőadást.

Megyeri, a direktor írta meg a színlapot. A segédjegyzőtől kapott tintás üveget a sárga kabátja zsebébe dugta s a szétosztogatott búcsúlevelek díjában kapott pénznek megörülve, ugrándozott lefelé a parton, mikor kiesett a dugó és a sárga kabát rögtön gyászszegélyt kapott. Estéiig mosogatta szegény a Duna vizében, de

*) Honmfivész 1833. évi 27., 28, és 29. sz.