Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
BOR, HORDÓ, PINCE. 75 és fejér bort teremnek, ’s a’ határnak közel harmadrészét foglalják el. Ezen borok 4—5 esztendő alatt érnek meg tökéletesen, ’s 15—20 évekig is elállnak. Hanusz István kimutatja, hogy a váci hegyekben a mai szőlők fölött már jóval a filloxera beütés előtt sok elhagyott szőlő volt. A Naszál tövében övig érő fü, galagonya, kökény, mogyoró-bokrok és vadkörtefák vertek fel sok szőlőt, Visegrád mellett pedig a bükkerdőben körülbelül egy holdnyi területen csaknem minden fára elvadult szőlővenyigék kúsznak föl. (A bor-ág és nedűje 93). Ennek okát a népszerű író abban látja, hogy: Földünk éjszaki féltekéje az utóbbi évszázadok alatt kimutathatólag hűvösebb lett és a kultúrnövények meghátrálnak a növekvő hideg elől (u. o. 83). A váci hegyek fő szőlő fajai a filoxera pusztítása előtt ezek voltak: sárfehér, rakszőlő, frankus, veres dinka, rózsaszőlő, gohér, Margit vagyis mézes fehér, a fekete fajok közül pedig különösen a fekete kadarka. Az irodalomban Mikszáth Kálmán szerzett jó hírnevet a váci bornalíTElöbb „A gavallérok“ című szatirikus rajzában dicséri föl a váci püspök borát, — melyből csak akkor isznak, ha valaki születik, megnősül vagy férjhez megy a család tagjai közül, — aztán „A Noszty-fiú esete Tóth Marival“ című regényében magasztalja a váci kanonok borát. Szabó Dezső pedig drága váci püspölcségi borokkal öntözi meg az altábornagy vacsoráját. (Virradat 1921 február 26.) A váci bor dícséretét zengi a népdal is : Bor, bor, bor, Be jó ez a váci bor: Ha az asszony szí belőle, Félre áll a kontya tőle, Bor, bor, bor, Be jó ez a váci bor. A bor és szőlő mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a pincéket és hordókat sem. Különösen két pince volt híres, egyik gróf Migazzi emeletes pincéje a püspöki palota alatt és a herceg Grassalkovics-féle pince Csörögben. Ez nagy terjedelmén kívül arról volt nevezetes, hogy a szekerek behajthattak. A püspöki pincébe a kulcsársági épületből lehet lejutni. A bejárata fölött elhelyezett márványtábláról megtudjuk, hogy nem volt mindig emeletes. Dugonics András, a nagy piarista, följegyezte váci tanárkodása idején, a Magyar példabeszédek című közmondásgyíijteményébe,
