Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)

II. Könyv: Lexikon

II. KÖNYV.

Lexikon.

Váci agyag. Alfabetikus rendben első, de egyébként sem utolsó városunk 'nevezetességei között agyagbányáink terméke. A váci agyag országos hírű volt mindig, de különösen a régi időben. Jelentőségét annak a tulajdonságának köszöni, hogy homokmentes és zsíros. A deákvári agyagot vagonszámra szállítják még ma is Budapestre a vasgyárakba. Kizárólag vasöntőmintákat (modelleket) csinálnak belőle. A derecskéi agyag kiválóan kályhacserép készítésére alkalmas és elsőrangú anyag agyagedények, bögrék séf. gyártására. Vác régi házai Derecske agyagtégláiból és naszáli kövekből épültek. (L. még Váci kövek, Vác talajviszonyai.)

Váci akadémikusok. Az akadémiák tagjait halhatatlanoknak szokás nevezni. Ez a más halandótól megkülönböztető szép jelző csak kevés kiválasztottnak jut osztályrészül és ezért különösen becses. Kis városunk nagy szülöttei közül a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagja egyedül csak Pauer Imre volt, levelező tagjai Suhajda János, Katona Lajos, Schmidt József és Steiner Lajos. Schirkhuber Móricot mint váci tanárt érte az a kitüntetés, hogy az Akadémia tagjai közé választotta.

Váci angolkisasszonyok. Csak kevesek előtt ismeretes, hogy a nőnevelés terén oly bokros érdemeket szerzett angolkisasszonyok magyarországi palántájának gyönge -hajtásait egy évtizeden át városunk falai között nyesegették. Az egyszerű fogadalmas apácák közül legelsőnek ők telepedtek meg hazánkban. Először Budára telepítették őket 1770-ben leányok nevelése végett. 1777-ben Vácra helyezték át őket és itt a püspöki palotában, a mostani siketnémaintézetben kaptak szállást a Theresianummal együtt. Fentartásukra a nagyváradi püspöknek 3840 forintot kellett évenkint fizetni. Csak tiz éven át voltak itt. 1787-ben Pesten a Váci-utcában a domonkos-5