Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
46 VÁCI ÉRDEKESSÉGEK a Dunahajlat által befogott földcsúcs külső őrszemét alkotta és több rendbeli hajóhídon át érintkezett a jobbparttal. Ezt igazolják a Szobnál, Verőcénél, Vácnál, Bogdánynál, Szigetmonostornál és Dunakeszinél fennmaradt tömör hídfők (Arch. Ért. Uj folyam 1881. I. 6.) Ebben az időben a metanaszta jászok laktak városunk mai területén. Az ő kezükben a váci telepnek — a vízi és szárazföldi közlekedési utak közvetlen érintése miatt — jobban lakottnak kellett lenni, mint e vidék bármely más pontjának. (Kereskedelmi jellegét a maga helyén tárgyaljuk bővebben.) Azt, hogy a népvándorlás útja keresztülhasította a mi területünket, arról a történetnél is ékesebben beszélnek a folyton napfényre kerülő leletek. VÁC AZ ŐSKORBAN. A régészeti tudomány buvárlatai szerint városunk és vidékének területe már a Krisztus születését megelőző századokban nagy és sokoldalú civilizáció színhelye volt. Lakói később a gazdasági élet minden ágát, a földművelést, a baromtenyésztést, majd az ipart és a kereskedést is sikeresen űzték. Ez a lakosság a kelta népek családjából való törzs volt. Igazolja ezt a hagyatékukban talált sajátos pénz, valamint a rádi határban levő váruknak mai napig is fennmaradt neve, a Bangor. Ez a szó gyűrűt jelent és az Írországi várgyűrűk elnevezésénél még ma is használatos. A történeti idő kezdetén, jelesen a rómaiak korában, Vác jász, jazig város volt. (Földr. Közi. 1918. 37.) Azok a néptörzsek, amelyek itt laktak, illetve eleinte barangoltak, vadászatból és halászatból éltek. Eszközeiket agyagból, kőből és csontból készítették és magukat csiszolt kövekkel ékesítették. Ez az őslakosság. A népvándorlás áradata itt vetette legszélesebb hullámait, hiszen egyik fő útja épen a mi vidékünk volt. Különböző néptörzsek rövidebb-hosszabb ideig tartottak e földön pihenőt, de állandóan nem telepedett meg itt egy sem. így itt időztek a germán fajhoz tartozó marcomannok (honvédek). Laktak itt szarmata származású népek, melyeket a szlávok váltottak föl. A honfoglaló magyarok itt olyan szláv népeket találtak, akik magukat szlovéneknek nevezték és akik a mai vendekhez, vagy Stájerországban lakó szlovénekhez legközelebb álló nyelvet beszélték. Ezeket szolgáikká tették és idő folyamán magukba olvasztották. Lakóhelyük nevét átvették tőlük. Így kölcsönözték tőlük Vác, Buda, Visegrád, Pilis, Komárom, Veszprém stb. neveit. A mostani vendek és tótok a XII. század után beköltözött népek
