Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
Í82 SIKETNÉMA-INTÉZET — SZAMÁR. tanítási módja a szakemberek által például állított. Egy félszázadnál több időn át kizárólag a váci siketnéma-intézet teljesítette hazánkban a siketnéma oktatást. A decentralizálás munkája azonban csupán az utolsó negyedszázadban dicsekedhetik jelentős eredményekkel, míg a váci intézet régi tekintélyével megtartotta továbbra is vezető szerepét. Vácon jelenik meg a felnőtt siketnémák érdekeit védő húsz éves Siketnémák Közlönye és a szintén Szentgyörgyi Gusztáv által szerkesztett Siketnémák Zsebnaptára. Itt indult meg a Siketnémák Képes Lapja, mely az első gyermekeknek szóló nyomtatvány az egész világon. A váci intézet jó hírnevét öregbítette Borbély Sándor igazgató és több váci tanár szaktudását dicsérő tankönyv. Óvodája az első volt hazánkban, két foglalkoztatójával pedig minden külföldi államot megelőzött. Idehaza a nép nyelvén mint Némaház él a váci siketnéma-intézet. Dvornikovics Mihály püspök székházul építtette. Benne nyertek ideiglenes elhelyezést a kamillánus szerzetesek, az angolkisasszonyok, a nemes ifjak nevelőintézete és ide volt beszállásolva 1764-ben öt napi itt tartózkodása idején Mária Terézia és királyi családja. Az irodalomban Mikszáth emlegeti a váci némákat, Kazinczy pedig leírja az intézetet. Váci síkság. A váci síkság a Nagy Magyar Alföld nyúlványa. A váci Kis Magyar Alföld helytelen megnevezés. (így találjuk pl. Prohászka püspök Föld és ég című könyvének 106. lapján.) A váci szamár. Méltó vetélytársa a korponai szamárnak. Abban az időben, amikor még a fila-bogár (Filo Pál városi képviselő volt) nem tette tönkre a hegyi szőlőket, a váciak nagyra tartották a szamarat és a szamarak is a váciakat. Minden jóravaló vincellérnek megvolt az ő szamarkája, mely nap-nap mellett hűségesen kivitte őt és cók-mókját a hegybe. A régi jó idők letűntek, a szőlőhegyek pusztulásával a szamarak fénykorának is vége lett és az összes szamár-nemzetség legnagyobb megaláztatására bekövetkezett az az idő, amikör egy suszter-tallérért lehetett nálunk egy csacsit venni. A csacsik fénykorát egy ékes váci szójárás is megörökítette. A vincellér elpanaszolja a gazdának, hogy: A fene rágja m,eg a számárnál!, a hasát, lement a garódba, lerágta a falcadóst: a Iceskin kapóval olyat vágtam a derekára, hogy mingyó beszakadt. (Krenedits Ferenc, Állatok regevilága 265.) Szegény szamár mostoha sorsára enged következtetni ez a másik közmondás is: Úgy megverlek, mint a kisváci talyigás a szamarát. A szamarak legelője a Lágyas volt, azért szokták mondani: Ordít, mint a lágyasi. V. ö. Váci fakker.
