Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
174 PÁRBAJOK — PIARISTÁK. 80-as években folyt le Boros Samu hírlapíró és dr. Csányi János városi tanácsos között, belekerült a Párbaj kódexbe is. A 187. §. u. i. ezt mondja: A segédek a fegyvereket mindig leeresztett sárkányokkal adják át a feleknek, nehogy valami véletlenségből azok idő előtt elsüljenek. Azt is magyarázzák meg nekik, hogy mikor az Előre vezényszó elhangzik, sárkányaikat ne arrafelé húzzák fel, ahol a segédek és orvosok állnak, hanem forduljanak a másik oldalra. Hogy mennyire szükséges ez a figyelmeztetés, csak egy példával illusztráljuk. Vác határában, a cselőtei erdőben, pisztolypárbajt vívtak Cs. városi tanácsnok és B. hírlapíró. A vezényszó elhangzása után Cs. épen arra fordult, hogy felhúzza pisztolya sárkányát, amerre a segédek és az orvosok álltak. Észrevevén magát, épen a másik oldalra akart fordulni, mikor a félig felhúzott sárkány hirtelen lecsapódott és pisztolya elsült. A golyó szerencsére nem talált, de közvetlenül az egyik párbajorvos lába előtt fúródott a földbe. (Clair Vilmos, Párbaj codex 134.) Váci piaristák. A magyar művelődés történelemnek abban a nagyjelentőségű fejezetében, mely a tanítással és neveléssel foglalkozik, kiváló hely illeti meg az érdemes piarista rendet. Ezt a jeles rendet gróf Kollonich Zsigmond bíborospüspök telepítette 1714. október 28-án Vácra. Az első években a plébánia vezetésével, az egyházmegye növendékpapjainak tanításával, de főleg az ifjúság nevelésével foglalkoztak. A gimnáziumi évkönyvek 1717-től kezdve tüntetik fel a tanulók névsorát. Iskoláik annyira zsúfolva voltak, hogy a tagok szinte roskadoztak a munka alatt, pedig kevesen is voltak, szegények is voltak és rendes otthonuk sem volt mindaddig, míg Berkes András nagyprépost nagylelkű adományából mostani helyükön megfelelő házhoz és iskolához nem jutottak. A váci ház a múlt század kezdetétől fogva a kegyesrend bölcsője. A rend tagjainak működése nem merült ki a tanításban és nevelésben, bár ebbeli munkálkodásuk is sokféle volt, mert nem csupán a gimnáziumban tanítottak, hanem az egyházmegyei papnevelő-intézetben is, továbbá Migazzi konviktusában, a Theresianumban és a püspöki líceumban. Nagyértékű tudományos és hasznos rendi működést is fejtettek ki. Napjainkban is, amikor a kultúrtörekvések az iskola falain kívül is megindultak, gimnáziumunk tanárait ismét az első sorokban látjuk. A múzeumban, a munkásgimnáziumban, a líceumban vezető szerepet töltenek be, nélkülük ezeknek az intézményeknek fennállását elképzelnünk sem lehet. A jelenből, a harmadik évszázad határmesgyéjéről, visszatekintve a két évszázados múltra, a büszkeség és hála kettős érzelmével állapíthatjuk meg, hogy a váci piaristák a város és környéke közoktatásának elsőrangú tényezői voltak és működésükkel beírták nevüket Vác dicsőségének
