Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
IPAROSOK — ISKOLÁK. 135 közülük gyári vállalattá egykor szegényes műhelyét. Az 1712. évi vármegyei összeíráskor Vácon egy serfőző, egy kelmefestő, egy hajós és egy vincellér volt. Az 1771. évi összeírásnál föl kellett tüntetni, hogy milyen minőségű és árú iparcikket készítenek az egyes községek. Városunkra vonatkozólag ezeket az adatokat találjuk: Vácott két kalaposmester van s 4, 3 és 1 írtjával adja a kalapot, egy iparos csinálja a kordovánt, de csak közepes minőségűt. Egy köteg ára 18 frt. Végül van Vácott még egy késes; háromféle minőségben 5 frt 30, 5 frt és 4 frt 12 krjával készíti a kés tucatját. Komárom városában egy fésűs van s minőség szerint 2—4 fésűt készíthet naponta. 27, 21 és 12 krajcárjával árulja tucatját Pesten, Vácon a vásárokon, meg a görög kereskedőknek. (Orsz. Ltár, Oeconomica. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896. 1. lap.) Ez idő szerint önálló ipart űz városunkban: 25 asztalos, 19 ács, 5 bádogos, 5 bábsütő, 14 bérkocsis, 6 bognár, 13 borbély, 74 csizmadia, 43 cipész, 2 cukrász, 3 cselédszerző, 7 cseréprakó, 2 érclapverő, 5 esztergályos, 2 fazekas, 4 fehérnemű-tisztító, 3 fésűs, 3 hajós, 11 harisnyakötő, 21 hentes, 3 kádár, 5 kalapos, 4 kárpitos, 4 kávés, 3 kéményseprő, 4 késes, 1 keztyüs, 22 kovács, 1 kőfaragó, 27 kőmíves és építési vállalkozó, 3 kötélverő, 14 kocsmáros, 3 könyvkötő, 14 lakatos, 2 lóügynök, 13 mészáros, 15 molnár, 3 nádszövő, 4 nyomdász, 4 órás, 1 pipakészítő, 21 pék, 45 szabó, 2 szappanos, 5 szíjgyártó, 3 szitás, 9 szobafestő, 1 szűcs, 2 takács, 2 üveges, 13 vendéglős, 2 zálogkölcsönző, 3 zsibárus. Ezenkívül a nagyipar körét meghaladó 17 gyári vállalat működik még a város területén. (L. még Váci céhek, továbbá az egyes mesterségeket és iparcikkeket tárgyaló rendszavakat.) Váci iskolák. Vác iskolái és nevelőintézetei nemcsak messze földről vonzották ide a tanulóifjúságot és tették városunk nevét országszerte, sőt még a külföld előtt is híressé, hanem jelentékeny befolyást gyakoroltak az egész ország művelődésére és így a magyar nemzeti művelődésnek nevezetes tényezői, valóságos védőbástyái voltak. A tanítás nyelve idők folyamán latin, német, magyar vagy zsidó volt, de bármelyiken is folyt a tanítás, mindenkor és mindenikben hazafias szellemben és az egy igaz Isten dicsőítése mellett folyt az elemi és magasabb ismeretek elsajátítására való törekvés.
