Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
132 HONVÉDEMLÉK — HURKA. nyay Dezsőnek A magyar nép művészete című munkáját ismertetve kiemeli a váci hintó hírességét: Valaha, mikor még az ősi sár miatt be voltunk zárkózva az idegen ipari cikkek általános beözönlése ellen, valóságos bazár volt az ország. Ha az ember végigutazta volna s elsőminőségü tárgyakkal akarja vala ellátni háztartását, úgyszólván minden városban, sőt a falvakban is akadt volna venni valója. Selmecbányán pipaeszközeit szerzi be az utazó tekintetes úr, Pozsonyban kardot vesz, Esztergomban nyerget, Komáromban tulipántos ládát, Miskolcon gubát, Gácson posztót, Lőcsén vásznat, Besztercebányán csipkét, Losoncon üvegneműt, Kékkőn szitát, Szebenben násfát, Eörött bicskát, Vácon hintót, Szécsényben hámot — de ki győzné mind elszámlálni ? — A múlt század utolsó három évtizedében minden idegennek megakadt a szeme a Káptalanutcában levő Reitter-ház tetején magasan álló kis hintón. A másfél század előtt kicsi arányokban indult bognárműhely ma Magyarország első kocsigyára, melynek hírneve egész Európára szól. Váci honvédemlék. Az alsóvárosi temető virágos kertje és a Hétkápolna árnyas fasora között az országút mentén magában álló dombtetején díszes honvédemlék volt ez országban az első, amelyet a szabadsághösök emlékének emeltek. 1868. július 19-én leplezték le. (Leírását és építésének történetét 1. Tragor, Vác története 1884— 1849-ben 311—318.) A váci honvédemlék többször volt költőink ihletségének tárgya. Különösen kedvelik az egyházi renden levők, így Fludorovics Zsigmond, Lévay Mihály, Porubszky József, Révész István, Varázséji Béla, Víz Zoltán, de mások, — főként helyi költőink — is megénekelték: Bánffy Gyula, Kovács János, Kulcsár Ernő, Szathmáry Lajos stb. Váci hurka. Városunk egyik legnagyobb, de kétes értékű híressége a váci hurka. Hírneve a nép legalsóbb rétegei között terjedt el s míg a távoli felvidék szorgalmas tótsága olcsósága és ízletessége miatt szerette, a környékbeli vásáros nép a hurkasütő asszonyok bosszantására használta fel a ma már közmondásszerü váci hurkát, melynek története két évszázadra nyúlik vissza. Ugyanis amíg az ország vasúti hálózata nem épült ki, a Vág és Garam völgyén letutajozott tótok csakúgy, mint azok, akik az Alföldön befejezték az aratási munkálatokat és visszamentek a Felvidékre, Vácnál kénytelenek voltak útjokat megszakítani. Vagy hajóra vagy vasútra szálltak. Várakozási idejük alatt ellepték a piacot és megrohanták a városháza előtt áruló hurkasütő és cipós kofákat. Ők vitték és terjesztették egész Északmagyarországon a váci hurka hírét.
