Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
122 GYŰLÉSEK. a segélynek a felajánlása 1485. elején külön gyűlésen történt. (Kovachich, Vestigia Com. 401—403., gr. Teleki László, A Hunyadiak kora V. 335.) 6. Az 1538. február 24-én megkötött nagyváradi békét azok a tárgyalások előzték meg, melyeket az ellenkirályok megbízottai Körmöcbányán kezdtek és 1537. augusztus havában Vácon folytattak. János király érdekeit Frangepán Ferenc kalocsai érsek és Brodarics István váci püspök képviselte. Az I. Ferdinándot békére unszoló V. Károly császár követe Wese János Iundi érsek volt. A két király megbízottai abban állapodtak meg, hogy Ferdinánd király birtokához tartozó helyen találkozzanak. Ferdinánd e végből május 15-én szabad menetlevelet adott Körmöcbányára Brodaricsnak, aki ekkor érkezett haza Olaszországból, valamint az esetleg mellérendelt társainak. Brodarics és Wese június 8-án találkoztak, de tárgyalásaik nem vezettek eredményre, mert mindkettejük felhatalmazása hiányos volt. Frangepán csak júlus 7-én érkezett meg, de nem hozott semmi engedményt Ferdinánd javára s az alkudozások lassan haladtak előre. Frangepán és Brodarics tőlük telhetőleg előzékenyeknek mutatkoztak és hogy teljes jóakarattal, szeretettel működnek a béke érdekében, azt július 12-én különös módon is bizonyították. Ekkor megjelentek Wesénél és Brodarics hosszabb beszédben fejtegette előtte, mily siralmas helyzetben van az ország, pedig mennyire rajta voltak, hogy béke legyen s nem is az ő mulasztásuk okozta, hogy még nincs; de hát János király, ügy látszik, most sem valami nagyon hajlik a békére. Ők már két évvel ezelőtt kijelentették, hogy ha tárgyalásaik békére nem vezetnek, távoznak az országból, nem szolgálnak János királynak. Most is ez a szándékuk, nehogy a keresztény vér oldásában s a török pusztító vadságában való részességről vádolhassák őket. Csak azt óhajtanák tudni, hogy Egert és Vácot János kezében hagyva távozzanak-e tőle, mivel tisztességgel mást nem tehetnek s így adják-e magukat Ferdinánd alá, vagy megmaradjanak-e méltóságaikban János szolgálatában, hogy mindig a békét sürgessék, barátaikat erre ösztönözzék, János király halála esetére pedig biztosítsák Ferdinándnak az utódlást. Az első esetben minden megengedett dologban szolgálnak a felségnek, kivéve János király ellen. Jobbnak látják azonban, ha állásukban maradnak; de kötelező Ígéretet kérnek Ferdinándtól, hogy főkapitánya váraikra, birtokaikra nem támad, maguk pedig esküvel ígérik, hogy az ő váraikból Ferdinánd híveinek semmi káruk nem esik. Kérje Ferdinánd a pápát, hogy
