Kisparti János: A váci Theresianum története - Váci könyvek 8. (Vác, 1914)

Előszó

ELŐSZÓ.

Az utolsó két évszázad közoktatásában kiváló szerepet tölt be hazánkban a kegyes tanitórend. Ezt a jeles rendet tudvalevőleg a XVT. században, az egyház megújhodásának mozgalmas idejében Kalazanti Szent József alapította. Amikor az egyetemes népnevelést tűzte ki rendjének céljául ez a nagy emberbarát, működése által a tanítás népszerűsítését valósította meg, Ezért terjedt el a piaristák rendje oly példátlan gyorsasággal egész Európában. De sehol sem volt reá nagyobb szükség, mint hazánkban, ahol a török kiverése, illetve a szatmári béke megkötése után a közoktatás ügye a legszomorubb állapotban volt. Lengyelországból jöttek át hozzánk, arról a földről, mely a XVI. és XVII. században a nyugat kultúráját hazánkkal közvetítette. Rövid idő alatt óriás népszerűségre tettek szert és valóban átalakító hatással voltak a magyar tanügyre.

Vácra 1714 október 28-án Kollonich Zsigmond gróf, bíborospüspök telepítette le őket. Az első években a plébánia vezetésével, az egyházmegye növendékpapjainak tanításával, de főleg az ifjúság nevelésével foglalkoztak, A gimnáziumi évkönyvek 1717-től kezdve tüntetik fel a tanulók névsorát. Iskoláik annyira zsúfolva voltak, hogy szinte roskadoztak a munka alatt, pedig kevesen is voltak, szegények is voltak és rendes otthonuk sem volt mindaddig, mig Berkes András nagyprépost nagylelkű adományából mostani helyükön megfelelő házhoz és iskolához nem jutottak.

Alig telt el félszázad, máris nagy megtiszteltetés érte őket. Mária Terézia Migazzi Kristóf gróf püspök ajánlatára az általa alapított nemes ifjak intézetét, — melyet ünnepiesen 1768 május 13-án nyitott meg, — az ő vezetésükre bízta. Nemcsak Vác és