Kisparti János: A váci Theresianum története - Váci könyvek 8. (Vác, 1914)
A Theresianum külső története
48 A THERESIANUM ifjúságot három csoportba osztották; az első csoportbeliek évenkint 260, a második csoportbeliek 200, a harmadik csoportbelik 160, esetleg 153—5 forint ösztöndíjat kapnak. Valamennyi alapítványt élvező tanulónak szabad a tanulmányait nemcsak Magyarországon, hanem az örökös tartományok bármelyikében található egyetemen, akadémián vagy gimnáziumban folytatni. Hogy a helytartótanács tudomást szerezhessen arról, hogy ki hol tanul, a szülők, helyetteseik, vagy a gyámjuk kötelessége mindjárt az iskolai év elején a helytartótanácsnak jelenteni, hogy hol, milyen iskolát látogat az ösztöndíjas tanuló. Nem volt ezután kötelező az egyenruha, de hogy ezek a tanulók megkülönböztethetők legyenek a többitől, a mellükön érmet viselnek. Az ösztöndíjat félévről-félévre a helytartótanácsi pénztárnál veszik fel. Gondoskodik a rendelet arról is, hogy az ösztöndíj felvételénél visszaélés ne fordulhasson elő. A helytartótanács felhívja a biborost, hogy elismervény ellenében kérje el a Theresianum igazgatójától az alapítólevelet és a levéltárban levő az intézetre vonatkozó minden fontos iratot; ugyancsak az igazgató értesítse mindazokat, akiknek az alapítvány körül pénzbeli érdekeltségük van. A helytartótanács elrendeli, hogy a helyiségeket, épületeket szakértők bevonásával becsüljék fel és nyilvános árverésen adják el. Az ebből befolyó pénzt az ösztöndíjak gyarapítására fogják fordítani. Ami az egyéb javakat illeti, azoknak a felügyeletét a kerületi főigazgatóra bízzák, aki a felügyeletet a helyi igazgató utján gyakorolja. A convictus igazgatója és az egész személyzet elbocsátandó. Az igazgató egy éven belül tartozik az összes számodásokat elkészíteni és felterjeszteni. Minthogy a feloszlatás a késő őszi időben történt s a convictorok közül többen nem mehettek haza, Migazzi úgy intézkedett, hogy ezek a tanulók az igazgatóval, Pállya Istvánnal együtt abba az épületbe menjenek, ahol a Theresianumot eredetileg akarták elhelyezni, a mai piarista ház Migazzi szakaszában. A Székesegyháztér felőli saroképület felépítését akkor határozta el a bíboros, mikor először gondolt arra, hogy a nemesi ifjak részére convictust állít; a gondolat később megvalósult egy nagy intézményben, amely ott élte utolsó idejét, ahol kezdetét vette. Azok a convictorok, akik a feloszlatás után utolsókul maradtak itt, a következők: báró Baselli Károly és Lőrinc, Czinderi Pál, Jeszenszky György, Okolicsányi László, Pechamik Alajos, Burján Károly, báró Vécsey Ágoston, gróf Delmestri György, Cseh Antal, Latinovics András.
