Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
V. A remekelés
96 A VÁCI CÉHEK. vagy Gubcso Antal szűcslegény 1849-ben: taksa.................................... . . 60 frt hiba megváltás............................15 frt halotti fundáció............................12 frt utolsó táblajárás ... ... 5 frt összesen ... 92 frt Ugyanígy volt a többi céheknél is, úgyhogy a remekelni akarónak jó csomó összeggel kellett rendelkeznie, ha mester akart lenni, mivel az itt felsorolt költségekbe nincs felemlítve még a remekdarabok költsége, a céhkiküldöttek napidíja, a remekhibák megváltása, amik tetemesen növelték a költséget. Ily módon ugyancsak takarékosnak kellett lennie a legénynek, hogy csekély fizetéséből annyit tudjon félretenni, hogy a remekelési költségeket kifizethesse. Azonban a céh méltányos volt, amennyiben határidőt, legtöbbször egy évet, szabott ki a díjak lefizetésére. Ez nagyon megkönnyítette a beálló helyzetét és elősegítette őt abban, hogy bizalommal forduljon a céhhez és beléphessen abba. A céhbeállónak egy év leforgása alatt meg kellett nősülnie, különben nem űzhette mesterségét. Leginkább kitűnik ez a csizmadiák 1715-iki céhleveléből: „Isten és az Catholica Anya Sz. Egyház Törvinnye szerint egy esztendő forgása alatt megh házasodgyék,“ amiben a váci céhek katholikus jellege is megvan, amiről már előbb megemlékeztünk. A mesternek és feleségének elül kellett jármok a jóban és erényben, és a felsőbb hatóság parancsait meg kellett tartaniok. Továbbá, mint városi polgárhoz illik, minden mester becsületesen és dicséretesen viselje magát, és mint jámbor és becsületes ember, a fennálló rendet szorosan tartsa meg.
