Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
V. A remekelés
86 A VÁCI CÉHEK. meg az egyesült magyar és német takácsok a remekelést: A céhládában hat darab remekminta tartassék, melyek közül szabadon választhat a remekelő. Ezzel az eddigi sokféle és más-más feladott remekdarabok miatti viszálykodást igyekeztek megszüntetni. A magyar szabók 1699-iki céhlevelének 1761-iki pótlásában a remek tárgyainak papi jellege szembeötlő, amelyeket krétával volt köteles kirajzolni a remekelő: „1. Az Római szentséges Pápának lóra való csuitárt 2. Hajdani Paraszt kimetczett ujjú mentét 3. Paraszt Dolmányt kicsinyt nagygyal öszvefoglalva 4. Hajdani Paraszt kifordétott paraszt dolmányt 5. Jesuiták Reverendáját 6. Dalmaticát mostani mód szerént 7. Mostani újonnan föl támatt posztó Bundát 8. Az Püspöknek kissebbik Reverendáját 9. Kiss Papok Cléricáját 10. Az Apáczák Habitussát 11. Az Apáczák Palástyát 12. Az Ispitaliaknak Köpönyegjét 13. Az Augustianiusok Habitusát 14. Repülő köpönyeget 15. Régi magyar Püspökök Reverendáját 16. Az Yesperásra-való Palástot, vagyis Casulát. 17. Az itt-való misse mondó Ruhát, vagyis casulát 18. Az Római mise mondó Casulát 19. Az Benedictinusok Ruháját 20. Paulinusok Habitusát 21. Magyar asszonynak való Válat 22. Meghótt embernek köntössét.“ Ezek a remeklési pontok nem voltak sokáig érvényben, mivel két tizedre rá 1785-ben ujjal találkozunk; eszerint az uralkodó rendelete értelmében a remekelő ne krétázással, hanem- „in Natura“ készítse el remekét. A céh pedig a plenipotentiariushoz irt beadványában a következő darabok elkészítését javasolja: „1. Férfi mentét 2. Dolmányt hozzája 3. Nadrágot Topánkára 4. Aszony mentét 5. Aszonyra füles haltsontos lajblit
