Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
A LEGÉNYKEDÉS. 67 és országgyűlés előtt nem hagyhatta ott mesterét a legény. A csizmadiáknál két heti felmondást csak akkor volt köteles a mester elfogadni, ha más városba ment dolgozni.59) A borbély és mészáros legény másik helybeli mesterhez csak úgy mehetett, ha legalább félévig vándorolt vidéken. A mesterre szintén kötelező volt a szokásos felmondás. Ha a próbaidőn belül küldte el a legényt, ki kellett adnia a teljes tizennégy napi munkabért; vagy ha a próbaidő után minden felmondási időt mellőzve minden ok nélkül küldte el, szintén köteles volt a szokásos felmondási időre járó bért megfizetni. Súlyosan büntették céheink azt, aki mesterétől időközben elszökött. Az ilyennek büntetésül még egy évet kellett mesterénél tölteni jó magaviselettel, mert máskülönben megbüntették. A csizmadiáknál az elszökőt, ha nem viselkedett jól, „gyalázatossan Lauf Paszszal“ utasították ki a városból.60) A büntetésnek annál inkább is alá kellett magát vetnie, mivel vándorlólevele — mint elszökőnek — úgy sem volt és nem is kapott, anélkül pedig egy mester sem adhatott munkát a munkát kérő legénynek. Szigorú büntetésben részesültek azok, kik a dolgozó legényt a műhelyből elcsábították; az elcsábításnak még csak az ajánlata is büntetés alá esett.61) Rendesen mind a csábítót, mind az elcsábítottat megbüntették. így van eset, midőn a csábító mester a templom részére egy font viaszt volt köteles letenni, a csábításra hajló legény pedig két frt. büntetésben részesült. Ha legény volt a csábító és rajtakapták, de a büntetést vonakodott letenni, a céhmesternek tudomásul kellett adni a munkát adó mesternek, bárhol is volt, vagy állott munkába, hogy a büntetést fogja le béréből; esetleg ebből lázítást csinált volna, nemcsak az előbbi büntetést kellett megfizetnie, hanem azonfölül még más büntetést is szabtak rája. Az asztalosoknál az ilyennek három heti bérét fogták le büntetésül.62) Az eltávozó legénynek mesterétől vándorlólevelet kellett kérni és nyerni, enélkül nem vándorolhatott és nem fogadhatta fel semmiféle mester. Ez a vándorlólevél több név alatt fordul elő, amint már előbb említettük; legáltalánosabbak voltak: attestatum, testimonium, vagy egyszerűen levél, jóbizonyság, passuslevél, vándorlási levél, és leginkább Kundschaft-levél. Ez a legény jó magar>9) Csizmadiák céhlevele. 1715. 13. e°) Csizmadia legények határozata. 1827. el) Asztalos legények céhlevele. 1741. 16. 62) Asztalos legények céhlevele. 1741. 10. 5
