Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
A LEGÉNYKEDÉS. 55 mennie. A vándorlás ideje három év volt, mely alól csak a mesterfiúnak volt kivétele, akinek csak két évig kellett vándorolnia. A vándorlókat bántalommal illetni nem volt szabad, és oda vándoroltak, ahova nekik tetszett, viszont nekik is tilos volt a koldulás és minden cél nélküli kóborlás. A dolgozni nem akaróval röviden bántak el. Ha többszöri figyelmeztetés dacára sem állott munkába, egyszerűen eltoloncolták. 1822-ben egy szabó legény csavargott munka nélkül, a tanács felszólította őt többször a munkába állásra, s mikor ez sem használt, elhatározta, hogy a hatóság „a Dunán által tétesse.“ A kőműveseknél és kőfaragóknál különös intézkedést találunk;2) ugyanis mindenkinek három évig kellett vándorolni, ezenkívül a váci céhnél még két évig kellett dolgozni, amelynek letelte után mesterének pártolnia kellett a mesterfelvételnél. Sőt az asztalosoknál, ha a vándorlásra készülő nem indult el akkor, amikorra tervezte, tizenhárom kr. volt a büntetése.3) Igen sok eset van, mikor a vándorolni induló árva legény kéri a városi hatóságot, hogy adjon pénzt a vagyonából, melyen ruházatot vehessen magának. A vándorlást mindenki köteles volt elvégezni, felmentést csak az kapott, akinek súlyos betegsége volt, vagy szüleinek hirtelen halála kényszerítette a vándorlás abbanhagyására. Ha a vándorlásában megakadályozott legény dolgait elvégezte, újból kellett folytatnia vándorlását; de ha felmentést akart nyerni a hátralévő időnek kitöltése alól, a Helytartó Tanácshoz kellett folyamodni. A hentes céhnél egy Pajor György nevű legény hét havi vándorlás hiányának elengedését kérte, melyet öt forint lefizetés mellett el is engedtek neki. Yolt tehát megváltás is. A vándorló legénynek mindenekelőtt szüksége volt a vándorlólevélre, melyet tanúságlevél, attestatum, testimonium, s legtöbbször Kundschaft névvel találunk, melyben igazolta a céh, vagy mestere, hogy milyen viselkedésű volt. Ezt később a Magyar Királyi Helytartó Tanács 1816. júl. 16-án kelt 21080. számú rendelete alapján a vándorlókönyv váltotta fel, amelyről és az előbbiről utóbb fogunk megemlékezni. Ha idegen vándorló legény jött a városba, először az atyamesterhez ment, kinek házánál a legények szállója volt.4) Szállója 2) Kőművesek és kőfaragok eéhlevele. 1731. 5. 3) Asztalos legények céhlevele. 1741. 15. 4) Szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok céhlevele. 1714. IV. Gombkötők céhlevele. 1718. XI. Magyar szabók céhlevele 1699. X. Szűrszabó legények céhlevele. 1750. I. Szűcs legények céhlevele. 1719. I. Csizmadia legények céhlevele. 1781. VI.
