Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
III. Az inaskodás
AZ INASKODÁS. 53 többnyire az inast terhelte. De ekkor még nem szabadult fel teljesen. Még legalább félévig .kellatt-sgokfálaia gazdájánál n avogÄdlátási időn felül, ez volt az apródév, vagy apródbéres legénység, félheti béresség. E félév alatt, amint a neve is mutatja, kevesebb, és pedig fél bért kapott a legény.31) A szíjgyártóknál hét számra nyolc pénzt kapott, az italpénznek csak felét, ha nem volt több legény, de ha több legény is volt, csak harmadrészét kapta.32) A szűrszabóknál és magyar szabóknál az apródbéres legény tizenkét pénzt kapott.33) Az apródbéres legény még nem lépett a legények jogába. Az apródév eltelte után lett igazi legény, vagyis társpoharas legény, mikor is a legények közé sorozták és a legényjogoknak teljes élvezőjévé lett. Ekkor lett teljes legényfizetése is. De ezt felavatás előzte meg, mely nagy ünnepéllyel és vendégséggel ment végbe; ekkor „letette a társpoharat“: a többi legénnyel kezet fogva felvették a legények társaságába és bejegyezték a társpoharas legények közé a „protocollum“-ba. Ettől az időtől fogva részt vehetett a legények gyűléseiben és szabadon gyakorolhatta a legények jogait. Most már legényhez illően kellett viselkednie, inasokkal, kocsisokkal, béresekkel, vagy korhelyokkal tilos volt társalkodnia. A társpohár letételéről azonban bizonyságot kellett adni, amely nélkül nem dolgozhatott, és ennek hiányában bármelyik városi céhnek hatalmában állott azt rajta behajtani. Ha hazudott, kétszeresét kellett letennie. Sok esetben pénzben tették le a társpoharat, és így a szűrszabóknál 1737-ben három máriás34) volt a megváltás díja, később nyolcvanöt pénz, a magyar szabóknál szintén nyolcvanöt. A társpoharat köteles volt minden legény megadni, mert, amíg meg nem adta, csak félheti bért kapott.35) 31) Szürszabó legények céhlevele. 1750. VI. 32) Szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok céhlevele 1714. 3. 33) Szürszabó legények céhlevele. 1750. VII. 3S) Csizmadia legények céhlevele. 1781. 3.
