Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
II. A céhek belső és külső élete
36 A VÁCI CÉHEK. hanem a Czéh ládának is az Orosz hadseregnek (Yácz alatt 1849-ik évi Július 15-én lett elvonulása után) el követett rablás alkalmával valóságos veszedelembe való forgása méltó megjegyzést érdemel, mert Czéh Mester Csekó Martony Ür azt ne hogy talán szobájába az Oroszok valami nagy kintset rejtendőnek véljék, és össze zúzzák, házánál lévő kis kertjébe a’ retek szár és fű közé, hol szerentsésen a’ benne lévő néhány forinttal megmaradt, el rejtette, és ismét a Czéhnek a’ maga épségébe fentartva visszaadta.“86) Ugyancsak a szabadságharc idejéből van adatunk arra, hogy a timárok rézveretes, faragványos céhládáját az oroszok szétzúzták a céhmester házában, azt gondolva, hogy pénzt, vagy más értékes dolgot találnak benne.37) Ha valakitől elvitték a céhládát, hivatalvesztést jelentett, ami egyúttal a legnagyobb szégyen is volt, ami egy iparossal megeshetett. Ilyen esetben ártatlanságuk bebizonyítására és a céhláda visszaszerzéséért sok, hosszantartó pert is folytattak. A céhládára vigyázni kellett. A céhmester házánál gondos őrizetben és tiszteletben állott. Ha hiányzott'belőle valami, a hiányt még kellett térítenie a céh-, vagy atyamesternek. 1814-ben a német vargák legénycéhének ládájából elloptak hat frt.-t. Ennek lefizetésére az atyamestert kötelezték, annál is inkább, mivel ő is olyan, hogy éjjelenkínt a gáton jár át házába, így ő mutatott utat és adott alkalmat a tolvajnak.38) A céhládában voltak a céhpecsét, céhlevél, a pénz perselyben, vagy zacskóban és a céh Írásai: inasfelvételi, felszabadítási, legény - és mesterfelvételi, számadási könyvek, vagy protocollumok. A céhmesternél voltak még a céhkorsó, a gyertyák, fáklyák, zászló, zászlókoszorú, fecskendő, tűzi kannák, boros kannák, palackok, téntatartó, pad és más egyebek. A céhládák szerkezete igen mesterséges, különösen zárjaik művésziek. Fiókok vannak bennük, némelyikben titkos fiókocskákat is találunk. Rendesen két kulcscsal jártak, amelyek művésziesek és nagy gyakorlatiasságra vallanak. Külsejük különböző; némelyik diszes, némelyik egyszerű. Egyik-másik vasalása meglepő, és ügyes, szakavatott, jártas kézre vall. A céhládák közül a legtöbb még ma is megvan jórészt a váci :1") Hentes Jegyzőkönyv. 1850. év. 37) Hanusz István: Visszaemlékezéseim. (1848—61.) Kézirat. 38) Protocollum Episcopalis Civitatis Vaciensis De Anno 1814.
