Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
118 A VÁCI CÉHEK. székálló legényeit sokszor megintette és meg is büntette a hatóság. Büntetésük vagy pénzbeli volt, vagy testi fenyiték. 1744-ben Szalay János legényét helytelen mérés miatt négy font viaszra büntették, de a következő évben újból vétett a mérés ellen, miért is hat frt.-ra büntették. Ebből öt a város temetőjének kerítésére esett. 1785-ben maga a céh kimondta, hogy aki nem mér rendesen, félévi fizetésével lakói, ami elég súlyos büntetés volt.44) Ugyancsak sok baj volt a molnárokkal is a helytelen mérés miatt. E baj nagymérvű elterjedését bizonyltja az, hogy 1764-ben intik őket igaz vámolásra, 1788-ban ellenőrzésükre mérleget állítottak fel a Dunaparton és az 1792-iki birói választás alkalmával pedig a biró felvette programmjába a molnárok csalásainak megszüntetését és ennek megakadályozására a Dunához egy mázsaház felállítását tervezte. A molnárok rendben tartására még a sort is meghatározták, amit az őrlésben is meg kellett tartani ; a sor minden évben felváltva következett, egyik évben felülről, a másikban alulról kezdődött, a sor betartására pedig a mesterek és legények vigyáztak sorjában. 1797-ben a lisztkereskedőket, kik nagyrészt molnárok voltak, szabályozták meg, mivel többnél hamis mérlegeket találtak. A tanács meginti őket, hogy helyes mértéket tartsanak, máskülönben elkobozzák azokat. Fontos intézkedésre találunk a henteseknél a mérték pontos betartására vonatkozólag. 1844-ben kérték Párniezky Ede főszolgabírót, hogy engedjen meg egy hiteles mérleget felállítani, minden baj és viszálykodás elkerüléséért, amelyet különösen a kontárok idéznek elő. De azért is, hogy a közönség önmaga is megmérve a húst, meggyőződhessék igaz mérésükről, amit ha a közönség elmulasztana megtenni, ne lehesen többé keresete rajtuk. Volt ugyanis sok olyan, aki a megvett húsból egy darabot eldobott, sokszor a nyomtatékot, és ezután hiányos mérésért panaszkodott. A mértéket fel is állitották, de csakhamar ráuntak és már 1847-ben el is adták egyik mestertársuknak, mivel az ármánykodások most sem szűntek meg, máskülönben pedig a mérték kihozatala, javitása és helybére igen sokba került a céhnek. Pártfogásába vette a hatóság a céheket az adósok ellenében. Ha valamelyik vevő, vagy megrendelő nem akart fizetni, a városi bírónak adták fel, aki behajtotta az adósságot. Már fogyasztási adóról is találunk említést, ugyanis 1848- ban a város a hentesektől a levágott sertések után díjat akart szedni, **) **) Mészáros Protocollum. 1785. év.
