Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
по A VÁCI CÉHEK. Céheink, mint mindenütt, szolid alapon, verseny kizárásával éltek és tagjaik támogatták egymást a megélhetésben. A versengés megvetett dolog volt, főigyekvésük oda irányult, hogy mindnyájan tisztességesen és kielégítően éljenek. A versengést maguk a céhlevelek tiltják, sőt kimondják, hogy ne legyenek kenyéririgyek, hagyják egymást megélni.37) A rendelőt, vagy vevőt elcsalni tilos volt. Erre nézve különböző rendelkezéseket találunk egyes céhlevelekben. Az évszámra fizető megrendelőt az utcán, piacon elfogni, vagy titokban elcsalni szigorúan tilos volt a munkáért fizetendő összegnek megfelelő büntetés terhe ellenében.38) Más megrendelőjét lebeszélni és munkát felfogadni azzal, hogy ő szebb és jobb munkát csinál, szigorúan tilos volt. Ha az ilyen lebeszélőt feljelentették, súlyosan lakolt; az asztalosok az ilyenre öt frt. és egy font viasz büntetést szabtak. Szigorúan büntették az olyant, aki egy másik mesternek a legényét fellovalta arra, hogy a gazdája megrendelőjét lebeszélje. Amelyik a másik mester sátora alól elhivta a vevőt, büntetés alá esett; a szúrszabók egy frt.-ra büntették. Egyik a másikának munkáját gyedázni nem volt szabad. Ennek súlyos elbírálását igen jellemzően fejti ki a csizmadiák 1780-iki és a németszabók 1781-iki céhlevele: „Minthogy a jó egésségben élő Czéhbeliek leginkább akkor fölháborittatnak, mikor valamely Mester Ember más Mester Ember Társának nemcsak vásári, hanem egyébb alkalmatossággal miveit munkáját gyalázza.“ ; ezért az emlitett céheknél két frt. volt a büntetés. Még a rendelők szabadságára is kiterjeszkednek, ugyanis mindenki annál csináltatott, vagy dolgoztatott, akinél neki tetszett. Sőt a nemesi osztályra ezt külön ki is emelték, midőn mondják, hogy a „nemesek praerogativája és szabadsága a dolgoztatásnál teljesen épen marad minden sérelem és korlátozás nélkül.“39) Szigorú elbirálás alá vették céheink az inas és legény elcsábítását. Ha valamelyik a másik inasát elcsábította, megbüntették. Az inast visszaadták az előbbi mesterhez. Ugyancsak tilos volt a legényt is elcsábítani nagyobb béradás Ígéretével ; ezek büntetése 2—4 frt. között változik, az egyes céheknél, legszigorúbban az ácsok büntettek, kiknél tizenöt font viasz volt a büntetés. A kölcsönös segítségnek és felebaráti szeretetnek kiváló S7) Takácsok céhlevele. 1730. 5.—6. 38) Magyar szabék céhlevele. 1699. 4. за) Csizmadiák céhlevele. 1780. 8.
