Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)

XII. A törvénycikkek hitelességének védelme

XII. A TÖRVÉNYCIKKEK HITELESSÉGÉNEK VÉDELME. 73

Amit Kovachich1) a „Vestigia Commitiorum“ 401. lapján állított, hogy t. i. 1485-ben Vácon a király távollétében, de az ő akaratával országgyűlést tartottak a nagytudományu Bartal György is elismerte2). Királyi biztosok voltak ott, kikről az 1474. évi törvényekben még említés nincs, de oklevelekből bizonyítható.3) Különösen érdekes e tekintetben a Mátyás király azon levele, amellyel az 1490. évi szent György napra Budára országgyűlést hívott össze, de amikor ő már élni megszűnt.

A Bartal György4) felfogása szerint a váci országgyűlés végzeményeit helyesebben így kellett volna címezni: „ Commentarii de Juribus obligationibus que primi huius regni Magistratus“ azaz „Palatinatusíí és kifogást tesz az esztendő ellen, amelyet 1486-ra csúsztattak át, miután ő szerinte a nádori tisztségre vonatkozó törvényeket valószínűleg csak II. Ulászló idejében hozhatták; mert a szerző nem tudta magával elhitetni, hogy az a Mátyás király, aki a gyakorlati életben nem helyezkedett az Albert király elvileg elfogadott törvényeinek szellemére, ezen törvények alkotásához hozzájárult, illetőleg abban tényleg részt vett volna.5)

Bartal György nézetével egyébiránt Fraknói Vilmos sem osztozott teljesen, amennyiben ő szerinte Mátyás király éppen azért hozta a nádori tisztségre vonatkozó törvényeket, hogy azokat amikre Albertet az 1458. évi 1. t.-c. kötelezte a magyar királyok szigorúan tartanák meg3) s az országnak a jogsértések megelőzése szempontjából volt elkerülhetetlen szüksége; amiben különben Bartal György okoskodásával egyetért.

Általán véve elmondhatjuk, hogy az 1485-iki váci országgyűlés végzeményei tartalmilag teljesen beleilleszkedtek a nagy fejedelem törvényhozói működésébe, eltekintve azon alaki hibától, hogy azok csonkán kerültek bele a „Corpus Juris“ kiadásaiba.

’) „M. tud. társ. Évkönyve“ Budán, 1846. VII. köt. 345—350. lp.

a) Bartal G.: Commentariorum ad historiam status iurisque publici Hungáriáé aevi medii Libri XV. Posonii, 1847. Tom. III. 196. lap.

s) Kovachich: Sylloge Decret. Comit, pag 219. §. 5.

4) „Primum omnium typis editum est Mathiae Regis Decretum Majus A. 1486. adbuc illo vivente, primum Lipsiae; deinde incerto loco et anno quemadmodum decui in Recensione posterioris editionis, nondum edita“ — írja Kovachich a „Not. praelim etc.“ 11. lapján.

rj Bartal G.: Commentariorum etc. HI. köt. 203. és köv. lapon.

“) Frankl Vilmos i. müve 86. lp.